Rajnay Attila, Zoli bátyja: Az öcsém tízéves kora óta focizik, egy életerős,
vidám, jókötésű, szőke, kék szemű srác. Serdülő korában válogatott is volt.
Játszott aztán nagy csapatokban is, de az utóbbi években inkább a civil életre
készült. A Pénzügyi és Számviteli Főiskolára járt, és mellette asszisztensként
dolgozott egy elit könyvvizsgáló cégnél.
A lányok bálványa volt?
– Ez így nagyképűen hangzik, de ezen a téren sem voltak gondjai.
Mennyire vagy objektív a testvéred megítélésében?
– Úgy gondolom, abszolút. Nemcsak testvérek, de nagyon jó barátok is
voltunk, sok időt töltöttünk együtt. Kettőnk társasága is jóformán ugyanazokból
állt, én is profi focista vagyok.
Szombat éjjel te is vele voltál a Hajógyári-szigeten?
– Akkor nem, de máskor már voltunk ott együtt többször is.
Zolit ismerhették az ottani biztonságiak meg a pultosok?
– Szerintem nem.
Mennyire lehetett részeg?
– Fogalmam sincs, hogy akkor mennyit ivott.
Mit szokott inni?
– Azt, amit majdnem mindenki iszik ebben a korosztályban, whiskyt kólával és
sört.
Soha nem volt depressziós?
– Egy pillanatra sem.
Bűnözéssel, bűnözőkkel lehetett kapcsolata?
– Annyira sokat voltunk együtt, hogy nem tudta volna eltitkolni, biztos,
hogy nem.
Drog vagy dílerség?
– Ki van zárva. A drog egész baráti körünkre nem jellemző. Pont szombaton
volt a születésnapom, hétfőn tartottuk volna, apa, édesanya, Zoli és én. De erre
már nem került sor.
Rajnay Zoltán
2006. 06. 16. (X/24)
