Sas József a Zsarukabaré egyik jelenetében csíkos rabruhában. Az 1998-ban készült képen a nézőtéren ül az akkori országos rendőrfőkapitány, a budapesti rendőrfőkapitány és az ORFK közbiztonsági főigazgatója. Változott a szereposztás Fotó: MTI
– A sok meghurcolással és megaláztatással már megkaptam az ítéletem. Ez nekem rosszabb volt, mint másnak a börtön. Sok felelőtlen újságíró igaztalanul besározott, anélkül hogy bárminek is utánanéztek volna. Bizonyos sajtótermékek és alpári újságírók mocskolódásaival, hazugságaival szemben Magyarországon az ember tehetetlen. Szomorú pénzkereset. Az első napokban még felhívtak, elmondtam, mi történt, és pontosan az ellenkezőjét írták le. Van egy mondás: ha valaki prostituáltnak megy, ne csodálkozzon, ha leszólítják. Ezzel én is tisztában vagyok. De az már nincs benne a pakliban, hogy az idegrendszeremet, az egészségemet is tönkreteszik, és az életkedvemet elveszik.
– Miről szól a történet? Mi a konkrét ügy, tulajdonképpen mit követett el?
– Adócsalással vádolnak, alaptalanul. Ha valamiről egyáltalán beszélhetünk, akkor az egy pár évvel ezelőtti adóügy, amit ráadásul már rendeztem is. Nekem nincs semmilyen bűnügyem, amit elkövettem volna. Nem is követhettem el semmit, mivel nem én voltam a kifizető. Miután az én életemről van szó, amiből egyetlenegy van, és az is véges, több, egymástól független neves szakemberhez elvittem a teljes anyagot véleményezésre. Mindhárman egybehangzóan és egymástól függetlenül azt mondták, hogy részemről nem történt semmilyen csalás. Nem hozzám érkeztek a pénzek, hanem a menedzserem cégéhez, és ő fizetett ki engem. Ráadásul ez az ember a barátom volt. Így még szomorúbb, hogy ez megtörtént velem. Fordított esetben – ha én fizettem volna ki őt – tudtam volna csak adót csalni.
– Még most sem értem pontosan, hogy mi is történt Önnel.
– Nem értek a számokhoz, a számvitelhez, az adóbevallások elkészítéséhez sem. Évekig a színház könyvelője csinálta meg nekem, s aztán én föladtam. Mikor később a menedzserem átvette az ügyeimet – a pénzügyeimet is –, hozzá folyt be minden külső keresetem. Neki kellett volna e jövedelmem után adóznia is. Sokáig azt hittem, meg is teszi, csak később derült ki, hogy nem így van. Hogy ezt rendezzem, 2002-ben bementem az adóhivatalba, és készíttettem egy ellenőrzést. Otthagytam egy nagyon nagy összeget (az újságok, ki tudja miért, ennek az összegnek a tízszereséről cikkeztek). Tehát adóelmaradás-féle adóügyem lehetett volna, de már az sincs. Két héttel ezelőtt, július 5-én bementem az APEH illetékes osztályára, és megkérdeztem, hogy van-e az üggyel kapcsolatban bárki felé bármilyen tartozásom. Visszanézték öt évre a papírjaimat, egy fillér hátralékot sem találtak. Úgyhogy kezemben a hivatalos adóigazolás: Sas József semmivel nem tartozik senkinek. Teljesen megbíztam a menedzseremben, ez valóban hiba volt.
– Ha semmit nem követett el, és ilyen "tiszta", akkor mit gondol, ki és miért packázhat Önnel?
– Rossz, pitiáner emberi, jellembeli tulajdonságok lehetnek e mögött. Irigység, rosszindulat, gonoszság, esetleg egyfajta revans. De tudja, az ember ilyenkor sok mindenre gondol. Még arra is, hogy netán nem tetszik valakinek, ahogy a magyar nótát éneklem. Arra persze gondolni sem merek, hogy valamelyik kabaréjelenetemen valaki, netán egy nagy ember úgy megsértődött, hogy azóta is azt keresi, hol üthet vissza. El nem tudnám hinni, hogy egy ilyen nagy embernek ennyire ne legyen humora. Egy vazallus ügybuzgalmára inkább gondolnék, aki jópontszerzés végett, hogy a gazdának tessen, megpróbál kicsinálni. Peterdi Pali mondása ma is érvényes: "Akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, mindenre képes." Az a szomorú gyanúm, ezt élem meg én is.
2004. 07. 23. (VIII/30)
