hetilap

A rabbi hitvallása: "Másokért is felelősek vagyunk" Fotó: WBS

– Ön többek között azért felelős, hogy a városban és a környékén élő zsidóság – azaz összesen hatvankilenc zsidó szervezet – értékrendjét és törekvéseit képviselje a helyi, meglehetősen sokszín? társadalomban. Melyek azok a legfontosabb elvek, amelynek mentén ezeket a közösségeket megjeleníti és érdekeiket érvényesíti?

– Óriási szerencsének tartom, hogy egy olyan országban élhetek, ahol az emberek szabadok, és ahol valódi demokrácia van. Ez egyáltalán nem magától értetődő, úgy is mondhatnám, ajándék. Ebben a környezetben valójában már csak a társadalmi bizalom kiépítése a feladatom. 

Persze azért mindez a hétköznapokban nem ilyen egyszerű, hiszen a városban a legfrissebb népszámlálási adatok szerint is több mint száznyolcvan különböző nyelv? és etnikumú népcsoport él. Ráadásul az utóbbi öt-tizenöt évben a város összetételében jelentős változások történtek. Olyan új bevándorlók érkeztek, akik eddig vagy csak elenyésző számban éltek itt, vagy egyáltalán nem voltak jelen: pakisztániak, a Karib-térség lakói, Bangladesből érkezők és palesztinok. A városban is, de egész Amerikában az elmúlt két évtized alatt megduplázódott az arab népesség. Nagy kérdés a számunkra, hogy hogyan viszonyuljunk ezekhez az emberekhez.

Ha őszinte akarok lenni, munkánkhoz az alapvető filozófiát a vallásunk és a hitünk adja, miszerint Isten teremtette a világot és mi, mint választott nép, nemcsak magunkért, hanem másokért is felelősek vagyunk. Zsidónak lenni pedig – társadalmi szempontból – annyit jelent, hogy úgy viselkedj és tégy másokkal, mint ahogy veled is szeretnéd, hogy tegyenek az emberek. 

Akik félnek a jövőtől, azt mondják, tartsuk csak a társadalom perifériáján ezeket az újonnan érkező embereket, ameddig csak lehet. Ez azonban nem etikus, másrészről pedig nem is működik. Ezek az emberek néhány éven belül szavazókká, majd tisztviselőkké, polgármesterekké válnak. Akik most még senkik, egy napon "fáraók" lesznek. Számunkra nagyon fontos, hogy az új fáraók ismerik-e majd Józsefet, s ha igen, jó barátot vagy ellenséget látnak-e benne. Ezért már most partnerként kell kezelnünk őket, és az általunk birtokolt javak egy részét meg kell osztanunk velük. 

– Az általános nézet szerint az Amerikában élő zsidóság igen jelentős befolyással bír a
Kongresszusra, mind a belpolitikában, mind a külpolitika tekintetében. Hogyan lehet mégis, hogy az erős befolyás ellenére kisebb probléma itt az antiszemitizmus, mint máshol a világon?

– A második mondattal részben vitatkoznék. Úgy ötven év óta valóban nincs meg az a fajta antiszemitizmus, amely szerintem Európára oly nagyon jellemző, s amelyet legtalálóbban valószínűleg "intézményesített antiszemitizmusnak" nevezhetnék. Gyakran előfordul azonban, hogy autóinkon horogkeresztet találunk vagy a falakon antiszemita feliratokat. 

Ami a kérdés első felét illeti, nem tagadhatom, az elmúlt háromszázötven évben mind a politikában, mind a művészetekben és a tudományban is kimagasló sikereket értünk el. Ugyanez vonatkozik az iparra és a pénzügyi életre.

A New York-i, mint általában véve az amerikai zsidók 70-80 százaléka mindig elmegy szavazni, míg más csoportok esetében alig 40 százalék ez az arány. Valójában a zsidó és a keresztény lobbik azok, amelyeknek valóságos érdekérvényesítő erejük van itt az Államokban.

– Izraelben könnyen találkozni azzal a kissé szemrehányó állítással, miszerint az Amerikában élő zsidóság az egykor Babilonban maradó, az ottani élet kényelmét választó zsidókkal azonos. Mi a véleménye erről a felvetésről?

– Csupán a magam nevében tudok erre válaszolni. Ami a jólétet és a kényelmet illeti, bizonyára Izraelben is meg tudnám nagyjából valósítani azt az életszínvonalat, amelyet itt megvalósítottam. Úgy érzem, az itteni munkámmal jelenleg Izraelért is sokkal többet teszek, mint amit ott tudnék most tenni. Én ezért nem költözöm még Izraelbe. De hogy mások mit válaszolnak erre a kérdésre, az minden
bizonnyal egyéni élethelyzetüktől függ.

Ami a szélesebb kontextust jelenti, az amerikai zsidók nagy része tevékenyen részt vesz az Egyesült Államok Izrael iránti politikájának alakításában. Az amerikai zsidók ugyanis Izraelt, annak önmeghatározása alapján is, minden zsidó hazájának tartják, azaz politikai és pénzügyi vonatkozásban is támogatják. 

Ezek az állítások ugyanakkor nem azt jelentik, hogy a zsidók uralják az Egyesült Államokat, vagy hogy az amerikai külpolitikát a zsidók irányítanák. Az amerikai külpolitika irányítói maguk az amerikaiak. Ezt csak azért hangsúlyozom, mert vannak olyan rossz szándékú emberek, akik azt állítják, hogy mivel az amerikai élet majd minden vonatkozásában ott vagyunk, mi kontrolláljuk az egész amerikai külpolitikát is. Ez egyszerűen ostobaság. Hogyan tudna bármit is uralni egy népcsoport, ami az amerikai lakosságnak csupán két százalékát teszi ki?

– Mi volt eddigi pályafutása legnehezebb feladata?

– 2001. szeptember 11-én, röviddel az ikertornyok összeomlása után egy telefonhívást kaptam a New York-i arab közösségek vezetőjétől, aki tőlem kért tanácsot a tragédia utáni percekben, milyen intézkedéseket tegyen az esetleges megtorlások elkerülése érdekében, s hogy egyáltalán hogyan viselkedjenek az újonnan kialakult helyzetben. Azt javasoltam, vegyék le központjaikról az arab nyelv? táblákat, és aki csak tud, ne tartózkodjon az utcákon az elkövetkezendő néhány napban. Brooklynban, ahol az irodánk is van, rengeteg zsidó él – s körülbelül ugyanennyi arab. Vezetőikkel tíz év óta együtt dolgozom. Nem értünk egyet sem vallási, sem politikai tekintetben, nem is beszélve a közel-keleti eseményekről. Ugyanakkor sikerült az elmúlt évben azt megvalósítani, hogy bízzanak bennünk, ne irigy ellenséget, hanem barátot lássanak bennünk. Ez természetesen nemegyszer
kompromisszumot igényelt a részünkről. Büszke vagyok azonban arra, hogy nem esünk egymás torkának, ha konfliktushelyzet alakul ki, mert embernek tekintjük egymást, s mindez valószínűleg abból fakad, hogy a kezdetektől úgy viselkedtünk velük, mint ahogyan mi is szeretnénk, hogy velünk viselkedjenek. Vagy ahogyan a Toni Morrisontól vett kedvenc idézetem mondja: "Ha hatalomhoz jutsz, elengedhetetlen feladatod, hogy megoszd másokkal!"

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek