Jó két évtizede, 1997 őszén egy használaton kívüli Sáo Paoló-i katonai repülőtéren a kereszténységnek új dimenzióját ismertem meg. A brazil metropoliszban evangéliumi keresztények tartottak nagygyűlést egy héttel azután, hogy II. János Pál pápa ugyanezen a hatalmas aszfaltsíkságon tartott ünnepi misét. Megdöbbentő volt ott állni az Európából érkezők számára elképzelhetetlenül sok karizmatikus hívő között, de bevallom, akkor azért úgy gondoltam, hogy a nagygyűlés egyfajta demonstráció, hogy a világ legnépesebb katolikus országában élő evangéliumi keresztények is megmutassák jelenlétüket és erejüket. Nyilván így is volt, de amihez akkor országos összefogásra volt szükség, az mára természetes társadalmi tapasztalattá vált. A hagyományos, tekintélytisztelő katolikus Dél-Amerika a világ legdinamikusabb keresztény régiójává vált.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2018. 10.19. (XXII /42)
