Az élet „nem probléma, amelyet meg kell oldani, hanem valóság, amelyet meg kell tapasztalni” – állította Søren Aabye Kierkegaard dán filozófus, és ez a mondat jelzi a változást, ami rajta kívül Dosztojevszkijt és Nietzschét is foglalkoztatta, akik megelégelték azt, hogy kortársaik pusztán fogalmi szinten vitatkoznak az életről. A nagy elődök kialakítottak egy saját fogalmi nyelvezetet, és annak igazságát próbálják egymásnak bizonygatni, viszont eközben magáról az egyes emberről nem mondanak semmit.
„A filozófia úgy járt, mint az az ember, aki szemüveggel az orrán keresgéli szemüvegét, de éppen mivel az orrán van, ott nem keresi, és ezért soha nem találja meg.” – írta önkritikusan Kierkegaard az Egy még élő ember írásaiból az irónia fogalmáról című könyvében.
„A filozófia megszüntetése”
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
2018. 04.13. (XXII/15)
