„Jesájahu, (a) próféta”
„Ez volna Ézsaiás próféta aláírása?” Ezen a hangzatos címen publikált tanulmányt a patinás Biblical Archaeology Review februári számában Eilat Mazar régészprofesszor, aki a jeruzsálemi Templom-hegy és a Dávid Városa között elterülő Ófelen folytat évek óta ásatásokat. Mazar csapata 2009-ben egy bolygatatlan vaskori rétegben, amit a Kr. e. 8–7. századra lehet datálni, a „királyi pékség” délkeleti falán kívül bukkant rá egy épületre, amely a város védelmi rendszeréhez tartozott egészen az 586-os babiloni rombolásig. Az itteni talajt vizes átmosással aprólékosan megvizsgálták, amelynek során olyan aprócska leleteket is sikerült megtalálni, amelyek a hagyományos ásatási módszerekkel dolgozó régészek figyelmét bizonyosan elkerülték volna. Így bukkantak rá 34 pecsétlenyomatra, amelyek mérete 1–1,5 cm között változik, és színük miatt is beleolvadnak a talajba, ezért rendkívül nehéz észrevenni őket.
Ezek a pecsétek eredetileg papirusztekercsek lezárására szolgáltak. A papiruszívekre dokumentumokat jegyeztek le, majd összetekerték és zsinórokkal rögzítették őket. A zsinórokat egy agyagpecséttel zárták le, amibe a dokumentum tulajdonosa belenyomta saját pecsétjét, és így az negatív lenyomatot hagyott az agyagban. Amikor azután a dokumentum elpusztult – többnyire úgy, hogy az őrzésére szolgáló épület leégett –, a hő hatására az agyagpecsét kiégett, így csupán ez maradt meg az eredeti papirusztekercsből. Hasonló módon természetesen másra is lehetett pecsétet tenni: az Ófelen előkerült „Ézsaiás-pecsét” hátoldalán például lenvászon lenyomatát találták meg, vagyis valószínűleg valamilyen zsákot pecsételhettek le vele.
2018. 03.23. (XXII/12)
