hetilap

Meglehet, sokan, akik ma lebecsülik a kereszténységet, nem tudják, vagy nem hiszik, hogy ha nem lett volna kereszténység, ma nem rendelkeznének azzal a szabadsággal, amelyet élveznek. Pont a szólás- és véleményszabadság, ami lehetővé teszi a keresztény értékek ostorozását is, történetesen nagyrészt annak a keresztény hatásnak a közvetett terméke, amely beépült a nyugati világ társadalmi szövedékébe” – írja Alvin J. Schmidt amerikai vallásszociológus a Hogyan változtatta meg a kereszténység a világot? című könyvének bevezetőjében. Nos, ez a megállapítás a tudománytörténet esetében is igaz: a szólás- és véleményszabadság védelme alatt jelenhettek meg a 19. század második felében azok a művek, amelyek azt igyekeztek bizonyítani, hogy a bibliai világkép és a keresztény hit „teljes mértékben összeegyeztethetetlen” a tudománnyal. Más kérdés, hogy miközben ezeknek a könyveknek az érvanyagát az elmúlt bő száz évben épp a tudományos fejlődés szinte mindenben cáfolta, alapállításuk majdhogynem dogmává merevedett.

Sorozatunk előző részében utaltunk arra, hogy az úgynevezett „konfliktuselmélet” – tehát a tudomány és a vallás antagonisztikus szembeállítása – kidolgozásában két amerikai szerző, John William Draper és Andrew Dickson White játszott főszerepet. Személyük ma az elitegyetemeken szinte kultikus tiszteletnek örvend. „Draper segített abban, hogy utat törjön a tudomány új korszaka számára, és az átlagemberekhez is eljuttatta azokat a kérdéseket, amelyekkel a jövőben meg kell birkózniuk. Mivel azonban rendkívüli érzéke volt az ismeretterjesztéshez, nem elvetette a tradicionális eszméket, hanem azoknak formáját megtartva, a tartalmukat cserélte ki újra, így az emberek észre sem vették a forradalmi változást” – írja Donald Fleming, a Harvard Egyetem történészprofesszora a John William Draper és a tudomány vallása című könyvében.

Draper lelkészcsaládban született 1811-ben, Angliában. Apja több protestáns gyülekezet pásztora volt, és lelkiismeretesen taníttatta gyermekeit, akik közül John vegyészként végzett a londoni egyetemen. Apja halála után az Egyesült Államokba költözött, ahol a New York-i Egyetem orvosi karán tanított, és a nevéhez fűződik a Louis Daguerre által feltalált fényképészeti eljárás továbbfejlesztése is. Draper készítette az első női fotóportrét 1840-ben, és örökítette meg az első asztrofotót, a Holdat ábrázoló képével. További jelentős tudományos eredménye, hogy megállapította: minden szilárd tárgy azonos hőmérsékleten kezd el izzani. Ezt az izzási hőmérsékletet (525 Celsius-fok) róla nevezték el Draper-pontnak.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek