A pápa engem átok alá vetett. Azóta gyarapodtam testileg is, lelkileg is. Viszont én is átok alá vetettem őt, de az enyém erősebb, mint az övé. A pápa ugyanis fogy és sorvad” – ezzel vágott vissza Luther Márton X. Leó pápának 1520 decemberében, amikor megkapta tőle a kiközösítő bullát, az egyházi átkot. A reformátor kemény szavai és szilárd meggyőződése igaznak bizonyult: egy évvel később Róma püspöke halott volt, birodalma pedig egész Európában omladozni kezdett. Az általa pusztán „Nagy Babilonnak” nevezett vallási és politikai rendszer megingathatatlannak tűnő falait ötszáz éve egy új fegyver vette ostrom alá: az ige inspirált és szenvedélyes hirdetése. (Lásd: Az írás utat tör. Hetek, 2017. október 27.) Ez az erő ütközött Magyarországon azokkal, a szívek mélyén rögzült pogány tradíciókkal és hiedelmekkel, amelyek a katolikus dogmákkal együtt a magyarságot a sámánok és szkíták szellemi örökségéhez láncolták.
A „gonosz napok” támadása
Míg ma elsősorban jól magyarázható politikai indítékok és teológiai tézisek mentén gondolkodunk a reformáció terjedéséről, a tömegek szívére ható vándorprédikátorok a valóságot nemcsak természetes szinten látták, hanem meg voltak győződve arról, hogy a babonaságok és visszás egyházi gyakorlatok hátterében „ördögi” erők állnak, és elsősorban ezek áttörésén múlik, hogy az evangélium tartósan meg tud-e maradni az országban. Ezt a konfliktust a sorsukban, lelkükben és testükben is mélyen átélték. Fönnmaradt beszámolóikban nem a fizikai üldöztetéseket, hanem életüknek azokat a napjait tartották a legmélyebb próbának, amelyeket a Sátán úgymond „kiválasztott a haragra”.
Lutherhez hasonlóan, számukra is azok a magányos tusák voltak a legkeményebb, sorsfordító pillanatok, amikor szobájukba zárkózva, imában és megvallásban küzdöttek a lelkükre szakadó vádlásokkal és gyötrésekkel szemben. A támadásokat – szemben korunk modern felfogásával – nem hallucinációs képzelgésnek, hanem a Bibliában leírt természetfölötti lényeknek, démonoknak („ördögöknek”) és angyaloknak tulajdonították, akikkel szemben nemcsak a legendás tintatartót vágták a falhoz, hanem imában, zsoltárokban, az ige felolvasásával, valamint az „Úr nevével” harcoltak.
2017. 11.24. (XXI/47)
