Ulfkotte újabb kötetében ismét sokkol meredek állításaival, ám legmegdöbbentőbb példái (mint például a Nagy-Britanniában élő pakisztáni férfiak által működtetett pedofilhálózatról szóló történet), nagyon is valóságosak. A könyvben számtalan megrázó történetet olvashatunk napjaink Németországáról, többek között annak a 82 éves nyugdíjas férfinek az esetét, aki protézisműtétje után lábadozott otthon, amikor három muszlim fiatal támadt rá. Kifigyelték, hogy a járókerettel szinte esélytelen a védekezésre. De elszámították magukat, mert az idős úr rendelkezett fegyvertartási engedéllyel és lőfegyverrel is, és miután megverték, a földön fekve még rájuk tudott lőni. Az egyik elkövető halálos lövést kapott. Bár a bűncselekmény nem vallási indíttatású volt, az elkövetők háttere mégsem közömbös: a muszlim közösség felháborodása az egekbe szökött, és olyan nyomás alá helyezték a bíróságot, hogy az végül elítélte a nyugdíjast emberölés vádjával. Ulfkotte szerint az ehhez hasonló esetek felvetik a kérdést, hogy vajon a németek saját hazájukban másodrendű állampolgárok-e, és hogy ki fogja megvédeni a békés német honpolgárokat, ha ilyen vegytiszta esetekben is az áldozat húzza a végén a rövidebbet.
A tendenciák egész Európára nézve ijesztőek, és egyáltalán nem függetlenek attól, hogy Európa minden erejével igyekszik megszabadulni keresztény gyökereitől. Míg napjainkban több ezer mecset működik, és folyamatosan épülnek újak szinte minden nyugat-európai országban, addig egyre-másra zárnak be a keresztény templomok. Sok esetben pont ezekben nyílik muzulmán imahely, egyszerre jelképezve a kereszténység visszaszorulását és az iszlám európai erősödését – mintegy fricskaként – „egy letűnt kor romjain”.
Egy egészen megdöbbentő példa
2015. 07. 10. (XIX/28)
