Budapesten beszélgetünk, abból az alkalomból, hogy könyvét alig fél évvel a németországi megjelenés után magyarul is kiadták. Egy ismerősöm a Megvásárolt újságírók cím hallatán azt mondta, hogy „hát persze, ezt mindenki tudja, aki itt él Magyarországon”. A kommunizmus alatt az emberek megtanultak a sorok között olvasni, amire talán a demokráciákban nem volt szükség. Ugyanakkor az ön könyve már a bemutatója előtt bestseller listákra került nálunk is. Mit gondol, miért aktuális ez a mű Magyarországon is?
– Valóban, a magyar kiadás néhány héttel előbb jelent meg az összes többi idegennyelvű kiadásnál. Május-júniusban kerül a boltokba az angol, orosz, francia és cseh nyelvű fordítás, és további tíz nyelvre vették már meg a jogokat. Az embereknek alapvető joguk az, hogy megbízható információhoz jussanak. A növekvő információmennyiség ezt nem biztosítja automatikusan. Igaz, a középkorban leélhette valaki úgy az életét, hogy kevesebb információhoz jutott, mint ma egy átlagpolgár egyetlen nap alatt. Az alapkérdés az, hogyan tudjuk eldönteni, kiben bízhatunk meg a médiapiacon? Az emberek ma egyre inkább rájönnek arra, hogy az újságírók jelentős része számára nem a tények, hanem az elvárások és érdekek számítanak. A könyvemben számos személyes történettel mutatom be azt, hogyan működik mindez a gyakorlatban. A könyvem iránti érdeklődés azt mutatja, hogy Magyarországon is bizalmatlanok az emberek a tömegtájékoztatással kapcsolatban.
Tizenhét évet dolgozott az egyik legnagyobb presztízsű német napilapnál, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnál. Hogyan lesz valaki „alfaújságíró”?
2015. 04. 30. (XIX/18)
