Asimov 1964-es, a New York Timesban megjelent cikkét tavaly természetesen több médium is felkapta, hiszen az írás számos területen zavarba ejtő pontossággal „jósolta” meg a jövőt. A 20. század talán legnagyobb hatású tudományos–fantasztikus íróját – Robert A. Heinlein és Arthur C. Clarke mellett – a science-fiction irodalom három nagyja között tartják számon. Asimovot a legtöbb filmfogyasztó az Én a robothoz vagy a 200 éves ember című filmhez köti, a sci-fi olvasók az Alapítvány trilógia, különböző robottörténetek és összesen több mint 400 könyv szerzője-ként ismerik. Dr. Isaac Asimov azonban nem csak a szórakoztató irodalomban jeleskedett: tudomány- népszerűsítő művei mellett történelmi témákat is elővett, de a bevallottan racionalista és ateista szerző biblia-kalauzt is írt.
Asimov és a hit
„Ha megfelelően olvassuk, a Biblia a legerősebb ateista erő, amelyet valaha kitaláltak” – vallotta az ortodox zsidó családból származó író, aki Iszaak Judovics Ozimov néven látta meg a napvilágot 1920-ban a Szovjetunió földjén. Szülei hároméves korában emigráltak az Egyesült Államokba, és Brooklynban telepedtek le. Tizenéves korában kezdett írni; 1948-ban pedig biokémiából doktorált a Columbia egyetemen. A Bibliát csupán egy Íliászhoz hasonló mitikus könyvnek tartotta, de a témával olyan komolyan foglalkozott, hogy kiadott egy 1300 oldalas Biblia-kommentárt Asimov kalauza a Bibliához címmel (Asomov’s guide to the Bible). A pokol véleménye szerint „egy szadista képtelen álma” csupán.
2015. 02. 20. (XIX/8)
