Az európai hódításaikat 1354-től megkezdő oszmán–törökök számára több évszázadon át kiemelt fontosságú cél volt Magyarország meghódítása. Hosszú időn át Magyarország volt a nevezetes „aranyalma”, azaz törökül „kizil elma”, melynek megszerzését a hőn vágyott világuralom eléréséhez nélkülözhetetlennek tartották.
Ezt az aranyalmát azonban több mint egy évszázadig sehogy sem sikerült hatalmukba keríteniük. Az oszmán seregek a Magyarországig útjukba eső balkáni államokat gyors egymásutánban tiporták le. A szerb területek egy részét már 1371-től bekebelezték a Marica folyó völgyében aratott nagy győzelmük után, majd bő másfél évtizeddel később a rigómezei csatában megdöntötték a középkori szerb államot, s ezzel közvetlenül elérték a magyar határokat. Néhány évvel később már Bulgáriát is meghódították, sőt a két román vajdaságot, Havasalföldét és Moldvát is török függésbe kényszerítették.
Szulejmán álma