hetilap

A koreai kereszténység gyökerei egészen a tizenhetedik századig nyúlnak vissza, valóságos megszületése azonban a tizennyolcadik századra tehető. Ekkor történt ugyanis, hogy egy helyi értelmiségiekből álló csoport néhány tagja Matteo Ricci műveinek hatására Kínába utazott, hogy megismerkedjen a jezsuiták által hirdetett új vallással. Visszatérésük után elkészítették az Evangélium összefoglaló iratát, melynek nyomán 1784-ben létrejött Koreában – az újkori egyháztörténelemben egyedülálló módon – az első katolikus egyház, amelyet papok és misszionáriusok prédikációi helyett, az emberek Biblia iránti önként és szabad akaratból való érdeklődése tett lehetővé.
A közösség a megtért hívők buzgalmának köszönhetően virágzott és már több mint ötvenezer főt számlált, amikor az első francia misszionáriusok partra szálltak ötven évvel később. A futótűzként terjedő új hit azonban a Csoszon-dinasztia kegyetlen megtorlását váltotta ki: az 1790-es évek­től megkezdődött az „idegen” vallás híveinek véres üldöztetése, melynek során legalább nyolcezer keresztényt mészároltak le. A katolikus hit terjedését azonban még ezek a drámai események sem tudták meggátolni. Sőt, a huszadik század elejére egy olyan dinamikusan fejlődő egyház képe bontakozott ki, amely társadalmi és politikai elkötelezettsége révén kiváltotta és meg is tudta őrizni a dél-koreai társadalom megbecsülését.
Az ország déli részének demokratizálódásában nélkülözhetetlen szerepet játszó közösség az emberi jogokért folytatott harcban élenjáró egyház hírnevét szerezte meg. Az 1970-es évek alatt a szöuli Szeplőtelen Fogantatás katedrális tere a katonai diktatúra ellen zajló demokratikus küzdelem színterévé vált, melynek élén egy karizmatikus személy, Stephen Kim bíboros állt. Egy alkalommal például – a saját testét használva kordonnak – a rendőrségi erők felszólítása ellenére nem volt hajlandó kiadni azokat a fiatal tüntetőket, akiket a rendszer üldözött, és akik a katedrálisban leltek menedékre. 1987-ben megbukott a diktatúra, a püspökök pedig tovább örökítették a haladó szel­lemű, a társadalomban és a politikában aktív szerepet vállaló egyház képét. Ezt bizonyítja többek között annak a katonai bázisnak a leleplezése, amelyet az előző elnök, a konzervatív Lee Myung-bak (2008–2012) tervezett megvalósítani.
Az ilyen elkötelezett hozzáállás nagymértékben hozzájárult a katolikus hívek számának növekedéséhez, különösen az elmúlt évtized során, az öngyilkosság és plasztikai sebészeti beavatkozások számaiban világrekordernek számító országban. Az utolsó, 2007-es népszámlálás adatai szerint az ötvenmillió fős dél-koreai lakosság 29,2 százaléka keresztény, akiknek ugyancsak egyharmada katolikus, viszont amíg a protestáns hívek száma a stagnálás irányába mutat, addig a katolikusok száma 2000 óta 30 százalékkal nőtt, 2011-ben több mint ötmillióan voltak. Az ország 22,8 százaléka egyébként buddhistának vallja magát, 45 százaléka pedig nem tekinti magát egyik vallás követőjének sem.
Dél-Korea tehát azon kevés ország közé tartozik, ahol növekszik a katolikusok száma, nem csoda, hogy ez felkeltette a pápa figyelmét. Christian Martini Grimaldi, egy az egyházfőről szóló életrajzi könyv szerzője, illetve a L’Osservatore Romano újságírója úgy véli, hogy Ferenc pápát személyes élményei ösztönözhették a távol-keleti ország meglátogatására. „Amit Bergoglio megélt Argentínában a diktatúra alatt, az nagyban hasonlít ahhoz, ami Koreában történt” – nyilatkozta. Az ötnapos programsorozat valóban a szolidaritás jegyében zajlott: Ferenc pápa szakszervezeti képviselőkkel, fogyatékossággal élő személyekkel és a kompszerencsétlenség áldozataival is találkozott. Ezenkívül szólt még a VI. Ázsiai Ifjúsági Találkozó fiataljaihoz, valamint többször sürgette az egészen 1945-ig egységes ország északi és déli része közötti megbékélést.
A protestánsok közül is sokan fellelkesültek a pápalátogatástól. „Protestáns vagyok, de hiszek benne, hogy a pápalátogatás segít a kompszerencsétlenség sebeit begyógyítani” – mondta a német Spiegel Online-nak a dél-koreai Hyeong-Ki, aki áprilisban a súlyos balesetben elvesztette egyik rokonát. Taejon városában vele együtt mintegy ötvenezer ember vett részt a helyi stadionban Ferenc pápa Mária mennybemenetelének ünnepe kapcsán tartott miséjén. A katolikus egyházfőt „Viva Papa!” (Éljen a pápa!) kiáltásokkal fogadták már a stadion kapujában, és kisgyerekeket nyújtottak oda hozzá, hogy áldja meg őket.
A pápa dél-koreai tartózkodásának legfontosabb eseménye azonban talán annak a 124 vértanúnak a boldoggá avatási szertartása volt, amelyet szombat este celebrált az egyházfő Szöul szívében, a Gwanghwamun téren. A nemesi családból származó Paul Yun Ji-chung és 123 mártírtársa, az 1791 és 1888 között zajló vallási tisztogatás áldozatai, egy kivétellel nem misszionáriusok vagy papok, hanem katolikus hitre áttért helyi lakosok voltak. II. János Pál pápa egyébként, aki 1984-ben, majd 1989-ben tett látogatást Koreában, már korábban kezdeményezte koreai keresztények szentté avatását, ám érdekes módon az első generáció eddig mintha feledésbe merült volna a katolikus egyház szemében.

Kína keresztény szocializmust akar

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek