Június elején a népszerű amerikai prédikátor, Joel Osteen látogatott a Vatikánba egy politikusokból és vallási vezetőkből álló delegáció tagjaként. A pápai találkozót a Vatikán Alapítvány nevű szervezet hozta tető alá, célja „az ökumenizmus ösztönzése” volt. A delegáció tagjai között szerepelt többek között a mormon vallású utahi republikánus szenátor, Mike Lee, a keresztény felsőoktatás képviselőjeként a kaliforniai felekezetközi Westmont College elnöke, Gayle D. Beebe, és az első dél-kaliforniai megagyülekezet alapítója, Tim Timmons is. A küldöttségben ezenkívül nigériai, kenyai, izraeli és nagy-britanniai üzletemberek, a New Orleans-i szórakoztatóipar képviselői, valamint alabamai és kaliforniai biotechnológiai mérnökök és üzletemberek is szerepeltek.
„Nagy megtiszteltetés és csodálatos élmény volt számomra eljutni a Vatikánba, amelynek olyan nagy múltja van. Ott érezni lehet az Isten iránti mély tiszteletet” – mondta Osteen egy houstoni tévécsatornának adott interjújában. A Lakewood Gyülekezet vezetője az amerikai pásztorokat képviselte a delegációban (habár ezt néhány protestáns vezető kikérte magának), és látogatása során más vatikáni vezetőkkel is találkozott, például Pietro Parolin vatikáni államtitkárral, illetve egy meg nem nevezett bíborossal vacsorázott „egy kőházban, amelynek mennyezetén csodálatos festmények voltak, és ami 600 évvel ezelőtt a pápa otthonául szolgált”. Ennél pontosabban nem sikerült beazonosítania a helyet, de a Westmont College igazgatója szerint IV. Pius rezidenciájáról van szó.
Bár Osteen korábban többször is hangsúlyozta, hogy nincs teológiai végzettsége, erről most a gyakorlatban is tanúbizonyságot tett. A houstoni televíziónak adott interjújában azt nyilatkozta, hogy a pápával való személyes találkozó előtt részt vett egy „misén” a Szent Péter téren, ahol 100 ezer ember volt jelen, és amelyet követően a pápa másfél órára elvegyült a tömegben a pápamobil segítségével. Osteen szerint „szívmelengető volt látni, hogy mennyire törődik a nyájával”. A bakit csak egy katolikus szakújságíró vette észre: helyesbítése szerint, amin Osteen részt vett, az nem mise, hanem egy általános szerdai audiencia volt.
A Houston Chronicle-nek adott nyilatkozatában a prédikátor a pápa egységre való törekvését emelte ki. „Az egyházat befogadóbbá tette. Nem szűkíteni akarja, hanem kibővíteni, mindenkit be akar vonni. És ez tetszik nekem.”
A delegáció többi küldöttje is nagy elragadtatással summázta a találkozót. A Westmont College nyilatkozata szerint a pápa „azért hívta meg a protestáns vezetőket, hogy megvitassa velük, találhatnak-e közös elvi síkot Jézus életének és szolgálatának a hirdetéséhez, hogy még többen megtapasztalhassák a keresztény hit örömét”. Gayle Beebe iskolaigazgató beszámolója szerint „az amerikai katolikusok és protestánsok már évtizedek óta együttműködnek. De az, hogy egyenlő félként álljunk egymás mellett és ne ellenségként, ez új.” A keresztény felsőoktatás képviseletében érkező vezető „túláradó örömöt élt át a pápa jelenlétében”. „Hihetetlenül meleg és vonzó személyiség, egyáltalán nem távolságtartó. Érezni a tudatosságot: a kezdeményezését támogató bíborosok szándékosan és céllal cselekszenek.” Beebe szerint a közös elvi sík megtalálásához kulcskérdés, hogy azokra a kérdésekre összpontosítsanak, amelyeken a két fél együtt tud működni. „Meg kell tanulnunk tiszteletben tartani a lényegtelen kérdésekben fennálló különbségeket és ünnepelni a Krisztus követése iránti vágyban való egységünket.”
Az igazgató beszámolója szerint a pápa arról beszélt nekik, hogy meg akarja reformálni az egyházat, amely során elsősorban a családra, a laikus tömegekre és az úgynevezett „új evangelizációra” fókuszálna. Ki akarja bővíteni a nők szerepét, de ennek kereteit és korlátait is világossá akarja tenni. Széles körű konszenzust akar építeni a Jézusban való egység érdekében.
A küldöttség másik tagja, Francis Rooney, korábbi amerikai vatikáni nagykövet szerint „ez a pápa olyan, mint a forgószél. Bővíti az ökumenikus párbeszédet, és közeledik azokhoz, akik el tudnak érni más keresztényeket.”
A Rómában töltött hét során a delegációnak alkalma volt megtekinteni a Vatikánt, és részt vettek a római Olimpiai Stadionban rendezett karizmatikus katolikus megújulási rendezvényen is, amelynek mottója a „Térj meg! Higgy! Vedd a Szent Szellemet!” volt. Itt több mint 50 ezer karizmatikus katolikus imádkozott a pápáért, aki az emelvényen térdelve fogadta az áldást és a nyelveken éneklést. Elmondása szerint ugyan kissé kényelmetlenül érezte magát, de azért hagyta, hogy imádkozzanak érte.
Prédikációjában az egységet sürgette: „Honnan származik a megosztottság? Az ördögtől! Meneküljetek a belső harcoktól!” Őszintén feltárta a karizmatikus mozgalommal kapcsolatos korai ellenérzéseit: „Talán tudjátok, hiszen a hírek gyorsan terjednek, hogy a karizmatikus megújulás első éveiben nem nagyon szerettem a karizmatikusokat. Nekem inkább szambaiskolának tűnt, amit csináltak. Nem tetszett, ahogy imádkoztak, meg az a sok új dolog, ami történt. Aztán megismertem őket és megértettem, hogy egy jó karizmatikus ébredés mit jelent az egyház számára. Pápává választásom előtt néhány hónappal már a karizmatikus megújulás szellemi referensévé neveztek ki Argentínában.”
Ferenc a célokat is meghatározta: „Ez a feladatotok: evangelizálás, szellemi ökumenizmus, a szegények és a rászorulók gondozása és a kirekesztettek befogadása.” Az ökumenizmus kapcsán a következőket jegyezte meg: „Azt várom tőletek, hogy tegyetek tanúbizonyságot a szellemi ökumenizmusról a más gyülekezetekben és keresztény közösségekben lévő testvéreitek felé, akik hisznek Jézusban, mint Urukban és Megváltójukban. (…) Ne feledjétek, hogy a karizmatikus megújulás a természeténél fogva ökumenikus… a katolikus megújulás örül annak, amit a Szent Szellem végez más egyházakban.”
Osteenék látogatása után alig néhány héttel újabb magas rangú evangéliumi küldöttség érkezett a pápa meghívására a Vatikánba. Ezúttal két prominens texasi tévéprédikátor, Kenneth Copeland és James Robison találkozott Ferenc pápával, de a delegáció tagjai között szerepelt a kanadai John és Carol Arnott is, akiknek gyülekezetéből indult a kilencvenes évek közepén a híres „Toronto blessing”. A „zarándokok” között volt még Geoff Tunnicliffe, a közel 600 millió keresztényt képviselő Evangéliumi Világszövetség elnöke, valamint a szövetség két további tagja, Brian Stiller és Thomas Schirrmacher is.
Copeland szerint a találkozón jelen volt még egy prominens evangéliumi teológus is, akit nem nevezett meg, és aki nem a hivatalos delegáció tagjaként érkezett, valamint egy Tony Palmer nevű fiatal anglikán püspök, aki a jelek szerint az egész evangéliumi–katolikus közeledés egyik fő mozgatórugója volt. Palmer egyébként megtérése után hamar megismerkedett Kenneth Copeland tanításaival, amelyek hatására olasz származású, katolikus feleségével együtt intenzív – napi 8-9 órás – evangelizálásba kezdett. A kilencvenes években Copeland dél-afrikai missziójánál dolgozott, majd két és fél év után Olaszországba kapott „elhívást”, ahol ökumenikus istentiszteleteken kezdett el prédikálni. Hitből lépett, mindössze egy pénzügyi támogatója volt: maga Kenneth Copeland.
Ténykedését látva megkereste az anglikán egyház is, hogy szolgáljon náluk, amihez megfelelő teológiai végzettséget kellett szereznie. Ferenc pápával, akit Copeland mellett második szellemi atyjának tartott, még 2008-ban, Argentínában ismerkedett meg. A barátság fennmaradt, olyannyira, hogy Palmer rögzítette azt a videoüzenetet, amelyet a pápa küldött a Copeland által tartott evangéliumi vezetői konferencia résztvevőinek még az év elején. Palmer a videó felvezetőjében mondott beszédében felhívta a figyelmet az 1999-ben aláírt katolikus-lutheránus közös nyilatkozatra, amely a megigazulás tanával kapcsolatos konfliktus feloldását célozta. A nyilatkozatot öt évvel később a metodisták is aláírták, ám az evangéliumi kereszténység még nem csatlakozott hozzá. „Pedig a protestálásnak vége!” – szögezte le Palmer, majd sejtelmesen hozzátette: „Ha pedig a protestálásnak vége, akkor hogyan létezhet a protestáns egyház? Talán már mindannyian újra katolikusok vagyunk. Csak meg lettünk reformálva, egyetemes értelemben vagyunk katolikusok.”
A konferencia résztvevői ezt követően megtekintették a pápa videoüzenetét, amely kitért arra, hogy „a bűn választott el eddig egymástól bennünket. A történelem során kialakult félreértések. Ez a bűn hosszú útja volt, és hát kit is lehetne hibáztatni ezért? Mindannyian hibásak voltunk, mindannyian vétkeztünk.” „Imádkozzunk az Úrhoz, hogy egyesítsen minket. Gyerünk, hiszen testvérek vagyunk, adjunk egymásnak egy szellemi ölelést, hadd fejezze be az Úr, amit elkezdett.”
Ezt követően az összejövetelen Palmer rögzítette Copelandék válaszimáját is, amelyet a pápa „becsukott szemmel, kitárt karokkal fogadott”. Minekutána fel is kiáltott: „Találkoznom kell velük!” Palmer meg is szervezte a látogatást, amelyről a résztvevők rendre szuperlatívuszokban nyilatkoztak. James Robison, aki a Life Today műsort vezeti feleségével, Bettyvel, ezt írta a blogjában: „Több mint három évvel ezelőtt, több köztiszteletben álló evangéliumi vezető és Szent Szellemmel betöltött katolikus közös imaösszejöveteleken kezdte keresni Isten akaratát, hogy az igaz hívek természetfeletti egysége létre tudjon jönni. Hiszem, hogy ezek az imák hozzájárultak Ferenc pápa döntéséhez.”
A szókimondó prédikátorként ismert Robisonnak imponál őszentsége stílusa. „Ferenc pápa nemrég írta, hogy túl sok katolikus néz ki úgy, mint aki megrekedt a nagyböjtnél és nem jutott el a húsvétig. Ez hiba, hogy úgy néznek ki, mint akik most jöttek egy temetésről. Ezzel is arra buzdította a katolikusokat, hogy tegyenek bizonyságot, és ne próbálják kontrollálni a Szent Szellem munkáját.”
„Személyes beszélgetésünkre olyan dinamikus evangéliumi üzenettel válaszolt, hogy egyetértésem jeléül megkértem, csapjon a tenyerembe.” „Azt mondta, azt akarja, hogy mindenkinek legyen személyes, életet megváltoztató találkozása Krisztussal, hogy mindenki személyes kapcsolatba léphessen Jézussal, és az evangélium bátor tanúja legyen. Nem a vallás az út, hanem Jézus.” Ennek hatására jött létre az első „pápai pacsi” egy vérbeli texasi tévéprédikátorral.
„Olyan dicsőséges közösségben folytattuk a találkozót – meséli Robison – , amelyet szavakkal nem lehet leírni. Most is a könnyeimmel küzdök, ahogy erről írok, olyan dicsőséges volt Jézus jelenléte.” Robison mindennek illusztrálására bizarr példát választott a Bibliából: „Azon gondolkodtam, hogy Jézus, ugyanúgy, mint amikor Istvánt megkövezték – ami végül a tarzuszi Saulus megtéréséhez vezetett, akiből Pál apostol lett –, talán újra ott állt az Atya jobbján, lenézett erre a római jelenetre, ahol az evangéliumi hívek és a pápa találkozott, és azt mondta az Atyának: Nézd, azt hiszem, az imám válaszra talált.”
Kenneth Copeland a látogatás után elragadtatott hangnemben számolt be gyülekezetének az élményeiről. Bevezetőjében ő is hivatkozott az 1999-es nyilatkozatra, amelyet szerinte „Szent Szellemmel betöltött pápa [értsd: II. János Pál] és Szent Szellemmel betöltött luteránusok hozták tető alá alá, akik a Szent Szellemben jöttek össze.” Ő is bejelentette, hogy a „protestálásnak vége” és külön videót vetített Palmer munkásságáról is. Az egységről szóló prédikációjában még arra is célzott, hogy a „doktrinális viták” ideje lejárt. Végül pedig bemutatta azt a fotót is, amelyen kézrátétellel imádkoznak egymásért a pápával.
Mint kiderült, idén márciusban a pápánál járt még az oklahomai Hobby Lobby nevű kiskereskedelmi lánc milliárdos tulajdonosa, a Green család is, akik nyíltan kiállnak a konzervatív keresztény értékek védelme mellett. Az alapító David Green édesapja az Assemblies of God (Isten Gyülekezetei) felekezet prédikátora volt, sőt családjukban több generációra visszamenőleg találhatók protestáns prédikátorok. A Hobby Lobby az utóbbi időben azért került a híradások középpontjába, mivel ellenezték az elhíresült Obamacare egyik rendelkezését, mely szerint a munkáltató köteles az esemény utáni fogamzásgátló tablettát is fedezni a dolgozók egészségügyi biztosításában. A Legfelsőbb Bíróság június 30-ai döntésében a Hobby Lobbynak adott igazat, és kimondta, hogy a hozzá hasonló vállalkozások vallási alapon mentességet kaphatnak a törvény rendelkezése alól.
A Green család tizennyolc tagja látogatott a Vatikánba, ahol a Washington Post tudósítása szerint a pápa érdeklődött az Obamacare-rel kapcsolatos per fejleményeiről. A találkozón az Amerikai Bibliatársulat tíz tagja is részt vett, mivel a Green családnak Az Úr Igéje című mozgókiállítását a Vatikánban immár másodszor mutatták be. A família meg akarta köszönni őszentségének a vatikáni könyvtártól kölcsönkapott kiegészítő kiállítási tárgyakat.
Bár sokan üdvözölték Robisonék lépését, mások azzal érvelnek, hogy a protestánsok és a katolikusok között túl sok a nézetkülönbség olyan témákban, mint a Biblia szerepe, a szentek kérdése, Szűz Mária státusza vagy az üdvösség természete. Ennek megfelelően sok kommentelő csalódásának adott hangot: „Nagyot csalódtam bennetek, James és Betty. Soha ne felejtkezzetek el az inkvizícióról! Soha!”
Mark Herridge Sr., a texasi Pünkösdi Világítótorony Gyülekezet pásztora még ennél is markánsabban képviseli a klasszikus álláspontot. „Az a protestáns szolgálat, amely összefonódik a pápával és a katolicizmussal, elárulja több millió hűséges keresztény áldozatát, akiknek az életét egy olyan brutális, diktatórikus és elnyomó vallás oltotta ki, amely soha nem képviselte az élő Isten egyházát az Újtestamentum ismérvei szerint.”
Némelyek pedig annak kapcsán hívták fel a jelentős különbségekre a figyelmet, hogy épp július közepén érkezett New Yorkba az a II. János Pál pápa vérét tartalmazó fiola, amelyet Ferenc pápa is vallásos tiszteletben részesített áprilisban, a XXIII. János Pálról levágott bőrdarabkával együtt, a két pápa szentté avatása során. A katolikus tanítások cáfolására szakosodott texasi Proclaiming the Gospel nevű szervezet vezetője, Mike Gendron szerint az efféle gyakorlat pogány eredetű. „A katolikus egyházról ismert, hogy van néhány bizarr rituáléja. De egy halott pápa vérének egy fiolában való körbeküldözése az egyik legfurcsább ezek között is.”
A katolikus-protestáns közeledés veteránja, Wesley Granberg-Michaelson szerint a pünkösdizmus a déli féltekén háromszor nagyobb ütemben növekszik, mint a katolicizmus, különösen a szegények körében. Ezt Ferenc pápa első kézből megtapasztalhatta Argentínában. Így hát nem meglepő, hogy őszentsége bátorítja a karizmatikus katolikusokat, és építi a pünkösdiekkel az ökumenikus közösséget, „mivel a kettő erősíti egymást. Amit tesz, egyszerre logikus és kreatív is.”
Gyászjelentés
2014. 07. 25. (XVIII/30)
