A rabbi, akivel néhány hete egy szombat esti vacsorán beszélgettünk a júdeai dombok közt fekvő Efrat városában, a vallásközi párbeszéd egyik legismertebb személyisége Izraelben. Amikor Riskin rabbi Lutherrel kapcsolatos fenti véleményét kifejtette, nem tudta, hogy a közelmúltban lapunk is cikksorozatban foglalkozott a reformátor zsidósággal és más vallási kisebbségekkel kapcsolatos írásaival és nézeteivel. Ezek az írások arra a nemzetközi vitára kívánták felhívni a figyelmet, amely a reformáció közelgő 500. évfordulója előtt tisztázni kívánja Luther Márton szerepét és felelősségét a modern kori antiszemitizmus kialakulásában. Ez a kérdés a második világháború és a holokauszt után is kibeszéletlen maradt. Miközben az elmúlt években világszerte több evangélikus közösség és vezető fordult bocsánatkéréssel – elsősorban az Egyesült Államokban – a zsidóság felé, egyelőre nem került sor olyan súlyú nyilatkozatok kiadására, mint például a II. vatikáni zsinat Nostra Aetate kezdetű nyilatkozata vagy II. János Pál 1998-ban kiadott dokumentuma a holokausztról.
Pogromot szító könyvek
A hiányt egyelőre történészek igyekeznek pótolni. Cikksorozatunk korábbi részeiben utaltunk Eric W. Gritsch amerikai lutheránus történész tavaly megjelent Luther Márton antiszemitizmusa (Martin Luther’s Antisemitism. Wm. B. Eerdmans Publishing Company, 2012) című könyvére, amelyben a szerző megállapítja, hogy „Luther antiszemitizmusa életének és munkásságának szerves része, amit irodalmi öröksége világosan bizonyít.”
2013. 07. 05. (XVII/27)
