Luther antiszemita írásait ma már a protestáns egyházak egy része elítéli – Magyarországon is –, de az eredeti művek teljes terjedelmükben még ma sem hozzáférhetők a nagyközönség számára. Ezek nélkül pedig nehéz megítélni, hogy a zsidóellenesség az idős reformátor ingerült reakciója volt csupán vagy munkásságának meghatározó részét képezte. Cikkünkben Luther művei alapján próbálunk meg választ keresni erre a kérdésre.
Nem vállalhatóLuther Márton hatalmas életművet hagyott hátra. Összes művének kritikai kiadása születésének 400. évfordulóján, 1883-ban kezdődött, de csak több mint egy évszázaddal később, 2009-ben zárult le. Az úgynevezett Weimarer Ausgabe 121 kötete a reformátor valamennyi írásos művét, és a szóban elhangzott beszédeinek, prédikációinak, asztali beszélgetéseinek és egyéb megjegyzéseinek mások által lejegyzett anyagát tartalmazza. A hatalmas, több mint 80 ezer oldal terjedelmű műben szerepelnek Luther legvitatottabb, élesen zsidóellenes írásai is, ám ezek – rövid idézetektől eltekintve – a hívők és a nagyközönség számára készített válogatásokba nem kerültek be.
A művek egy része még a külföldi tudósok számára sem volt ismert: Luther egyik fontos antiszemita írását, az eredetileg 1543-ban megjelent, Sém Hamphóraszról és Krisztus családfájáról című művet 450 éven át nem fordították le angolra, így első kiadása csak 1992-ben jelenhetett meg. Magyarul még nagyobb a hiány: egyedül Csepregi Zoltán 2004-ben a Luther Kiadó gondozásában megjelent Zsidómisszió, vérvád, hebraisztika című forrásgyűjteményében olvasható néhány rövid szemelvény Luther vitatott írásaiból. (Ahol elérhető, a cikkemben szereplő idézetek ebből a kötetből származnak.)
2013. 05. 24. (XVII/21)
