hetilap

Mint cikksorozatunk előző részeiben bemutattuk, a középkori katolikus feu­dális állam elnyomó rend­szerére két irányból érkezett válasz a 16. században: keresztény oldalról a hit reformerei, a világiak részéről pedig a felvilágosodás hirdetői igyekeztek lerázni magukról és Európáról a félreértett kereszténység szabadság- és emberellenes rezsimjeit. Mindkét mozgalom felemás volt: számtalan pozitívumuk mellett rengeteg, azóta hibásnak bizonyult megoldást is beépítettek az új, polgári Európába. A protestánsok nagy tömegei éppúgy elidegenedtek a valódi keresztény megújulás folytatásától, mint elődeik, akik ellen harcoltak; a felvilágosodás hírnökeinek jelentős része pedig kifejezetten keresztényellenessé vált. A hivatalos teológiában is egyre nagyobb teret hódított a bibliakritika, a túlzott racionalizmus és a csodák tagadása; a tudományban pedig mindent eluralt a természettudományos gondolkodásmód materializmusa. A katolikus államegyház ellen indult harc fokozatosan Isten teljes kiszorítása felé terebélyesedett: Európa a fürdővízzel együtt a gyereket is elkezdte kiönteni. A 19. században Darwin evolúciós elmélete az élőlények létrejöttét is természetes folyamatokra vezette vissza, így Isten mintegy „fölöslegessé vált" a teremtésben (Hadüzenet a hitnek. Hetek, 2011. augusztus 5.). Mindezek a tendenciák és maga Darwin három nagy kaliberű gondolkodót ihletett arra majdnem egy időben, hogy az evolúció elméletét az emberre, a társadalomra és a lélekre is továbbfejlesztve megkíséreljenek végleg leszámolni a Mindenhatóval.

A hit, az erkölcs, a tulajdon és a család megsemmisítése

Karl Marx (1818-1883) gondolatrendszerének lényege az volt, hogy az emberi társadalom működését éppúgy teljes egészében anyagi okokra és törvényekre igyekezett visszavezetni, ahogy a darwinizmus és a materialista természettudomány szerint valójában is a puszta anyagból alakult ki. Ezt kombinálta Hegel filozófiai dialektikájával, amely azt tanította, hogy minden fejlődés, változás és mozgás ellentétek küzdelméből jön létre; amiből az is következik, hogy nincs jó rossz nélkül, hanem el kell fogadni mindkettőt a fejlődés érdekében, így végső soron a rossz is jó. Marx szerint az emberi társadalmak azért váltak igazságtalanná, mert az anyagi megélhetésért folytatott küzdelemben az erősebbek mindig elnyomták a gyengébbeket. (Ez a szociáldarwinizmus alaptétele, miszerint mindig a „legrátermettebbek élik túl".) Ezért egyetlen vallás, erkölcs vagy világnézet sem igaz valójában, hanem az anyagi érdekek kivetülése csupán a tudatban: az elnyomó osztályok vallása, erkölcse és világnézete az elnyomás fenntartását szolgáló hazugságok gyűjteménye; az elnyomottaké pedig az ő anyagi érdekeiket, küzdelmeiket szolgáló hamis tudat. Marx szerint magát a társadalmat kell úgy megváltoztatni, hogy ezek az ellentétek megszűnjenek, és akkor végleg megszűnik majd minden vallás és filozófia: ez lesz a kommunizmus. Marx szilárdan hitte, hogy övé az utolsó és egyben befejező világnézet, mely igazságát gyakorlati megvalósulásában fogja beteljesíteni.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek