II. Ramszesz szobra az egyiptomi Luxorban
Az egyiptomiaknak a legkorábbi időktől fogva volt kapcsolatuk a nomádokkal.
Már az első dinasztia idején is óvniuk kellett határaikat a keletről beözönlő
pásztorkodó népektől, akiket mágnesként vonzottak a Nílus deltavidékének dús
legelői.
A hosszabb-rövidebb ideig itt letelepedő, az egyiptomi civilizációba
beilleszkedni nem tudó és nem is akaró „ázsiaiakat” az egyiptomi források amu
vagy saszu néven emlegették. A középbirodalmi Szinuhe-történetben a nomád
állattartókról ezt a sommás megállapítást olvashatjuk: „Nincs olyan íjász, aki
barátkoznék egy Delta-lakóval. Ki ültethetne papirusznádat egy hegyre?” Ez a
mondás is jól mutatja, mennyire megvetették az egyiptomiak a nomád állattartó
népeket, és – mint az József pátriárka történetéből kiderül – nem is ettek
együtt velük, mert utálatos dolognak tartották. Bizonyára nem véletlen, hogy a
„klasszikus” antiszemitizmus, vagyis az előítéletes zsidóellenesség éppen abban
az országban született meg, amelyhez a legrégebb óta fűzi kapcsolat a zsidó
népet.
Rabszolgából államfő
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2007. 11. 23. (XI/47)
