Fotó: S. L.
Miért? Mert Európa plurális: sokféle hitű keresztények, zsidók, muszlimok,
buddhisták és persze ateisták lakják. Éppen ezért az alkotmány preambulumában is
csak azt szabadna megfogalmazni, ami valamennyiükben közös. A szekuláris
államközösség azért semleges, hogy valamennyi polgára számára biztosítsa a
törvény adta lehetőségeket, a személyes meggyőződés, hit szabad megéléséhez. Ha
nem így tesz, akkor szükségképpen valakiket kiválaszt mások hátrányára, rovására
a sokszínű vallási térképről. Veszélyes vállalkozás tehát az alkotmányozók
részéről, hogy definiálni próbálják az európai identitást. Ez a tudósok
feladata. Ha a módosított alkotmányba konkrét utalás történik a kereszténységre
vagy az Istenre, ez azzal a veszéllyel járhat, hogy bizonyos törvények a jövőben
a kereszténység szellemére való hivatkozással visszadobhatók. Egy plurális
Európában nem lehet normatívává tenni csak az egyik világvalláshoz tartozó
hitelveket.
Európa soha nem figyelt oda történelmének tanulságaira. Talán egy kivételtől
eltekintve, és ez az állam és egyház elválasztásának kimondása. Amíg ugyanis
bármilyen szintű összefonódás lehetséges állam és egyház között, addig újra és
újra előkerülhet a vallási intolerancia, kirekesztés és végső soron az ezekre
épülő vallásüldözés. Ha egy egyház politikai tényezővé válik, el fog bukni abban
a kísértésben, hogy a rivális vallási irányzatokat jobb esetben elítélendőnek,
rosszabb esetben azonban egyenesen üldözendőnek tekintse. Márpedig a vallások
szerepe fokozatosan erősödik Európában is, és a politikai erők kénytelenek
bekalkulálni, hogy a tömegegyházakhoz való viszony meghatározó lehet
csatározásaik során. Arról nem is beszélve, hogy a parlamenti demokráciákban
megválasztott pártok, kormányok legitimációs problémákkal is küszködnek,
mégpedig elsősorban a választók politikai apátiája miatt. A vallás ebben az
értelemben új legitimációs formának bizonyulhat, még ha a kontinens történelme
vészjósló tanulságokkal is szolgál.
Ezzel párhuzamosan természetesen vallási átstruktúrálódás is zajlik, melynek
során az úgynevezett történelmi egyházak fokozatosan háttérbe szorulnak, és
számtalan új vallási irányzat lép a helyükbe. Többek között az iszlám
térhódításának is köszönhető, hogy mégis sok esetben közeledés tapasztalható a
hatalom és a hagyományos felekezetek között. A tradicionális liberalizmus
ugyanis nem képes hatékonyan fellépni az iszlám terjeszkedéssel szemben, mert
nem rendelkezik egy jó értelemben vett ellenségképpel.
2007. 01. 26. (XI/4)
