"Az Opus Dei ma az egyik legnagyobb hatalmú, és egyben a legreakciósabb szervezet is a római katolikus egyházban" – állítja a Katolikusok a Szabad Választásért (Catholics for a Free Choice) elnevezésű, washingtoni székhely? nemzetközi testület. Az 1928-ban, Spanyolországban alapított mozgalmat más reformpárti katolikus csoportok részéről is gyakorta éri kritika, amiért "titokzatoskodik", "elitista", és "jóváhagyja, hogy hívei bizarr módokon, testi fenyítékek révén is fegyelmezzék magukat". Azt ugyan senki sem vonja kétségbe, hogy az Opus Dei II. János Pál konzervatív teológiájának és szexuáletikai álláspontjának legerélyesebb támogatói között van, de sokan túlzottnak érzik a vádat, mely szerint a rend "egyház az egyházban", és felforgató tevékenységet végez. A világszerte 85 ezer tagot számláló szervezet internetes honlapja ezzel szemben a mozgalom lelkiségi jellegét és a kötelességtudó munka iránti elkötelezettségét hangsúlyozza, valamint büszkeségét, amiért II. János Pál 2002 októberében szentté avatta alapítójukat, Josemaría Escrivá de Balaguert.
Nos, éppen II. János Pál egyértelm? támogatása szúrja leginkább az egyház tanainak liberalizálását szorgalmazók szemét. Amennyire VI. Pál pápa hűvösen viszonyult az Opus Dei felé, annyival kárpótolhatta a rendet II. János Pál huszonhat esztendős pápasága. Az egyházfő nem csupán Escrivát avatta szentté alig huszonhét évvel a rendalapító halála után – ami egyébként az ilyenkor szokványos ügymenethez képest szokatlanul sietős művelet volt –, hanem különleges jogi státust is juttatott a rendnek. 1982-ben ugyanis hozzájárult az Opus Dei "személyi prelatúrává" való kinevezéséhez, amivel lényegében függetlenítette a szervezet tevékenységét a helyi püspökök ellenőrzésétől. Ezzel az Opus Dei – az egyetlen úgynevezett "személyi prelatúra" – egyedülálló jogi jelleget nyert az egyházban: a világiak és a papok együtt dolgozhatnak egy bizonyos "apostoli terv" érdekében, ami rendkívül dinamikussá teszi a működésünket. A szervezet élén álló püspök személyét maga a pápa nevezi ki, mely kinevezés a prelátus élete végéig szól.
Az elmúlt négy évben a pápa két Opus Dei-frontembert is bíborossá avatott: a perui Juan Luís Ciprianit és a spanyol Julián Herranz Casadót, a Pápai Törvénymagyarázó Tanács elnökét. Herranz bíboros a pápa legutóbbi gyógykezelései alatt a II. János Pálhoz legközelebb álló maroknyi egyházi méltóság közé emelkedett, akik a nyolcvannégy éves pápát kórházba szállíttatták, és előzékenyen megakadályozták, valahányszor az egyházfő szóban próbált volna kommunikálni, és nem csupán írásos jegyzeteivel érintkezett volna a közvetlen környezetével. Herranz bíboros rendszeres találkozókat szervez bíborostársai részére az Opus Dei Róma környéki villájában, aminek elemzők a konklávé közeledtével egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak (Öt jelölt, egy trón. Hetek, 2005. február 18.). Egy további egyházi méltóság, aki állandó, közeli kapcsolatban áll a gyengélkedő pápával, Joaquín Navarro-Valls vatikáni szóvivő mellesleg az Opus Dei világi tagja is.
Az Opus Deinek az egyházra gyakorolt befolyása egyértelművé vált már Escrivá 1992-es szentté avatásakor is. A rangos eseményen ugyanis nem kevesebb, mint negyvenkét bíboros vett részt. A Financial Timesnak nyilatkozó egyik aggodalmaskodó "reformpárti" szerint az sem elhanyagolandó körülmény, hogy az a prelátus, aki a Vatikán legnagyobb hatalommal felruházott figurája lesz a II. János Pál halála és az új pápa megválasztása közötti időszakban, maga is Opus Dei-összeköttetésekkel rendelkezik. Eduardo Martínez Somalo bíboros – akinek unokaöccse az Opus Dei papja – ugyanis a vatikáni camerlengo, azaz a pápa halála esetén a temetés megrendezésével, a pápaválasztó konklávé levezetésével, és időközben a világi ügyek intézésével megbízott bíboros kamarás. Így a spanyol Martínez felelőssége lesz a Szentszék pénz- és birtokügyeit igazgatni, amíg a következő pápa el nem foglalja hivatalát.
2005. 03. 11. (IX/10)
