Ariel Saront a lombsátor alatt megáldja egy régi katonatársa Fotó: Reuters
Korunk embere számára talán furcsának tűnhet, hogyan lehet a jövőre, vagyis még meg nem-történt dolgokra emlékezni, de a Biblia világában ez a felszólítás egyáltalán nem jelent ellentmondást. A zsidó–keresztény kinyilatkoztatás ugyanis nemcsak az emberiség történelmének kezdetéről, régmúltjáról, hanem a legtávolabbi jövőjéről is biztos információkat közöl. Ezek a kijelentések természetesen nem tudományos kutatások vagy éppen okkultista praktikák eredményeképpen születtek, hanem az Isten Szellemétől "eltalált" próféták nyilatkoztatták ki őket. A jövőről történő megemlékezés paradoxona nem más, mint a prófétai kinyilatkoztatásba vetett hit gyakorlása. Ennek a megemlékezésnek színterei pedig nem utolsósorban az ószövetségi ünnepek voltak, amelyek a kegyelem korszakában sem vesztették érvényüket, sőt minden jel arra mutat, hogy a Biblia "profetikus naptára" ma is, és a jövőben is ezekhez az ünnepekhez fog igazodni.
Nem számmisztika!
2004. 10. 01. (VIII/40)
