hetilap

Szaúd-Arábia, a több szempontból is kétarcú és meglehetősen paradox királyság az elmúlt esztendőkben a világ érdeklődésének a középpontjába került. Mindenekelőtt politikai kétarcúsága miatt: nemrégiben az öbölháborúban még amerikai katonák adták vérüket és életüket, hogy megmentsék ezt az országot Szaddám Huszeintől. A New York-i felhőkarcolókat ért támadások után azonban kiderült: a tizenkilenc merénylőből tizenöt szaúdi állampolgár volt. S lassanként arra is fény derült, hogy a szaúdi királyi család több tagja már hosszú évek óta támogatja dollármilliókkal Oszama bin Ladent és más terrorszervezeteket is. A képlet napjainkban már világos: az ország évek óta kettős politikai-ideológiai játszmát folytat Amerikával és a nyugati világgal egyaránt.

Az ottani gazdasági és vallási állapotokból fakadó paradoxon az, amelyen napjainkban egyre többen elgondolkodnak. Szaúd-Arábia az utóbbi ötven évben modern, elképesztően gazdag, csúcstechnológiával rendelkező ország lett. Az olajmezők folyamatos feltárása elterjesztette a gazdagságot, méghozzá olyan gazdagságot, amelyet Kelet-Közép-Európából felfogni szinte nem is lehet. Az olajtermelés felvirágoztatta a sivatagot, a szaúdi gazdagok kertjei a sivatag kellős közepén is színpompásak, csillagászati összegeket költenek a növényekre, kertészekre és a napi négyszeri öntözésre. Ezt a határtalan, mesés gazdagságot azonban nemcsak a felsőosztályhoz tartozók élvezhetik. Minden szaúd-arábiai polgár ingyenes oktatásban, ingyenes egészségügyi ellátásban, adómentességben részesül. 
Míg azonban a technikai-materiális változásokat örömmel fogadja ez az ország, a szellemi-kulturális változások befogadása iránt hajthatatlan és makacs. A mesés gazdagság ugyanis fanatikus iszlámhittel párosul, a szigorú vahabizmus lehetetlenné teszi az emberi szabadságjogok meghonosodását. Az utcákon még ma is érvényben vannak a megostorozások, a nyilvános kivégzések. Bármilyen furcsa, az olaj és a gazdagság konzerváló erő: konzerválja a fanatikus vallást, a kényelmességet és a nők sanyarú helyzetét. 
Carmen bin Laden az egyetlen olyan nyugati nő, aki kilenc évet töltött a bin Laden klánban. A félig svájci, félig perzsa származású hölgy 1974-ben ment hozzá Oszama bin Laden bátyjához, Jaszem bin Ladenhez, akivel hamarosan Dzseddába, az egyik legjelentősebb szaúdi városba költözött. Az Egyesült Államokban és Európában nevelkedett művelt, fiatal lány megdöbbentő világba került. Csak a nők világában élve – mivel férjén kívül senkit nem láthatott – megpróbált hozzászokni a szabályokhoz, szegregált napjainak céltalan unalmához. Megtanulja, hogy ha egy nő elesik az utcán, egy férfi sem segíthet neki, egy férfi sem nézhet rá. Megtanulja, hogy egy jó feleség gyakorlatilag egyáltalán nem beszél. És ráébred, a pompázó börtönökben elzárt feleségek között nem egyszer előfordul a leszbikusság. 

Az első benyomás

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek