A Hezbollah újoncai fogadalmat tesznek, hogy életüket a dzsihádnak áldozzák. A föld végső határáig Fotó: Reuters
Az olyan iszlám apokaliptikus értekezések, mint például a Megjegyzés a holtak státusáról és a végső dolgokról, egyre nagyobb érdeklődést váltanak ki a hitük szerint a zsidókkal a végső csatába belekeveredett palesztinok körében, mely csatát a Korán előre jelez. Ugyanakkor a Korán – bár jelentős figyelmet fordít az eszkatológia eseményeire – soha nem köti ezeket az eseményeket egy bizonyos helyhez. Ennek ellenére azonban – és annak ellenére is, hogy Jeruzsálem neve egyetlenegyszer sincs megemlítve – az iszlám tradíció (amely túlnyomórészt a zsidó és keresztény próféciaértelmezésekre alapul) azt hangoztatja, hogy a végső dráma helyszíne a Szent Város és környéke lesz. Egyes muzulmán tradíciók még azt is megkockáztatják, hogy a mekkai Kába kő az idők végén fogja magát, és áttelepül Jeruzsálembe!
A feltámadás óráján egy Iszrafil nev? angyal fogja háromszor megfújni a trombitáját, és minden ember az Olajfák hegyének egy megtisztított helyén fog összegyűlni. Onnét a Templom-hegyig egy hajszálnál is vékonyabb, kardnál is élesebb és az éjszakánál is feketébb csúszós híd fog a völgy fölött átívelni, amelyen az ítélet során mindenkinek át kell mennie. Hét ízben meg kell állnia hét ívnél, ahol kikérdezik cselekedetei felől, mielőtt eljutna az igazság mérlegéhez, amely állítólag egy oszlopos építményről fog függeni a Templom-hegy terének keleti részén. Többek között ezért szeretnek magas rangú muzulmán tisztviselők és szellemi vezetők az Olajfák hegyén vagy a Templom-hegy közelében eltemetkezni – úgy gondolván, hogy így a feltámadás napján ők lesznek az elsők.
Az iszlámnak Góg és Magóg háborújáról is megvan a maga változata, amelyet ott Jadzsudzs és Ma-dzsudzs háborújaként ismernek. A muzulmánok úgy hiszik, hogy erre a csatára Jeruzsálemben fog sor kerülni. Ez az összecsapás egy lesz a közül a tíz jel közül, amelyek az iszlám tanítás értelmében a feltámadás napjának közeledtére utalnak.
Egy másik ilyen jel egy fenevad fölemelkedése lesz valahol Mekka közelében – ennek a vadállatnak bikafeje lesz, de farka és szakálla is. Harminc csaló is főszerepet fog játszani a végidők történetében, továbbá az az al-Maszih al-Dadzsal vagy röviden csak al-Dadzsal, aki hamis messiásként Allahnak fogja kiadni magát, nagyon hasonlóan a zsidó legenda Armiluszához, illetve az Újtestamentum Antikrisztusához (lásd Thesszalonikaiakhoz írt 2. levél 3,4). Al-Dadzsal egy zsidókból álló hadsereg vezetője lesz, aki egy dögvész segítségével meghódítja az egész világot. Csak három város fog megmenekülni: Mekka, Medina és Jeruzsálem. Ekkor azonban dárdával a kezében visszatér Jézus (Isza), hogy legyőzze al-Dadzsalt egy olyan csatában, amelynek helyszíne a Nagy-Szíriában található Akabat Afik lesz.
Egy másik beszámoló szerint viszont erre az eseményre Jeruzsálemben, a Lud kapunál fog sor kerülni. Győzelmét követően Jézus kiirtja az összes disznót, és összetöri az összes keresztet, és ezzel megerősíti, hogy az iszlám az egyetlen igaz vallás, és az összes nem muzulmán is hitre jut. Ezt követően Allah minden nem iszlám nemzetet elpusztít.
Ezután negyven éven át az igazságosság uralma fog következni, amely alatt végig béke lesz a földön, és a gyermekek kígyókkal fognak játszani, a farkasok pedig a bárányokkal fognak együtt élni (ahogyan azt a millenniumról szóló zsidó és keresztény próféciák állítják; lásd Ézsaiás könyve 11,6–8; Jelenések könyve 20,4–6). A negyven év végén Jézus meghal, és Medinában temetik el, Mohamed mellé. Az iszlám síita ágazata ezenfelül ismer még egy al-Mahdi nev? messianisztikus, isten által küldött imámot is, aki az iszlám megmentőjeként lép fel, és Jézus oldalán tűnik fel Jeruzsálemben a végső órán.
A muzulmánok Izraelnek a Szentföldön való jelenlétére és a mostani konfliktusra adott reakcióikat azokra a profetikus szövegekre alapozzák, amelyek a Koránban és a Hadithban találhatók.
Több muzulmán értelmezés szerint maga Allah fogja a zsidókat Palesztinában összegyűjteni, és ő ad nekik nagy gazdagságot, hogy aztán ellenük fordíthassa, és mindnyájukat elpusztíthassa. Például Nadim al-Dzsiszr, az Iszlám Kutatási Akadémia libanoni tagja ezt állítja: "A Hadith egy másik verziójából az derül ki, hogy a zsidók fognak harcot indítani a muzulmánok ellen, ami azt jelenti, hogy államot fognak alapítani, és nagy hatalomra fognak szert tenni; pontosan ez fogja őket az agresszió megkezdésére felbátorítani."
Ez a muzulmán tudós a továbbiakban azt fejtegeti, hogy Mohamednek ez a próféciája egészen biztosan hiteles, hiszen annak keletkezésekor a zsidóság még szétszórt és erőtlen nép volt, és senki nem képzelhette, hogy egyszer majd újra összegyűlnek, és olyan hadseregre tesznek szert, amely-lyel szembeszállhatnak a muzulmánokkal. Azt állítja továbbá, hogy ennek a próféciának a beteljesedésére feltétlenül a jövőben kell hogy sor kerüljön, valamint, hogy a mostani, az 1948-ban megalapított Izrael részben betölti azt.
Nadim al-Dzsiszr azt is állítja még, hogy a muszlimok nem ismerik el, hogy az iszlám megjelenése előtt létezett volna független zsidó állam, akár a Hedzsazban, akár az Arab-félszigeten, az iszlám elterjedése után viszont a zsidóknak mostanáig nem volt meg az a képességük, hogy háborút indítsanak a muzulmánok ellen. Izrael csakis Allah akaratából lehetett képes államot alapítani, de ugyanez az akarat – ahogyan azt a prófécia mutatja – fogja lehetővé tenni az iszlám számára Izrael végső elpusztítását is.
A muszlim tudós szerint Mohamed próféciáját napjainkat megelőzően lehetetlen lett volna megérteni: "A [prófécia jelentésével kapcsolatos] kérdésre a válasz tizennégy évszázadon át a láthatatlan fátyla mögött volt elrejtve, egészen a modern Izrael létrejöttéig, amelyre Bukhari és Muszlim [a más néven szahik néven ismert iszlám tradíciók két mohamedán összegyűjtője] nem is gondolhatott, és amit el sem képzelhettek
a hidzsra utáni harmadik évszázadban (az i. sz. 9. században)."
A muzulmánok tehát úgy értelmezik a zsidóknak a Szentföldre való visszatérését és a palesztin fölkelést, mint amelyek máris részben beteljesítették Mohamed próféciáját, és előkészítik a színpadot a muzulmánok és zsidók közötti végső csatára. Minden muszlimot arra biztatnak, hogy azonosuljon ezzel a céllal, hiszen ennek következtében válik az iszlám hit egyetemessé. Nadim al-Dzsiszr sejk pontosan ezért jegyzi meg: "Reméljük, hogy győzelmünk hamarosan a muszlim világ jelenlegi uralkodóinak kooperációjában és egymás iránti kölcsönös támogatásában fog materializálódni."
Az egyiptomi Hani Sukrallah, az Al-Ahram Szervezetnek írt tanulmányában ezzel kapcsolatban aggodalmának ad hangot: "Az egész békefolyamatot már a kezdetétől fogva a küszöbön álló apokalipszis képzeteit dúcolták alá
Vajon még meddig folytatódhat, amíg beköszönt az apokalipszis? Jeleket és ómeneket kutatni, jövendőmondásokra figyelni, vagy ilyen vagy olyan jósdák előtt válaszra várni azonban nem segít. Még a legabszurdabb prófécia is beteljesítheti önmagát, ha az emberek kellőképpen hisznek benne."
(Fordította: Surjányi Csaba)
2002. 12. 13. (VI/50)
