Hallgatni nem mindig arany

Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa távozóban a berlini kancelláriáról. Otthonosan mozgott

Miközben élénk érdeklődés övezi mindazt, amit XII. Pius mondott vagy nem mondott a nácik vezette zsidóellenes kampányról – amelyre a legjobb esetben is csak korlátozott befolyást gyakorolhatott –, meghökkentően csekély figyelmet szentelnek annak, mit tudott mondani XI. Pius az Olaszországban 1938-ban kihirdetett faji törvényekről. Ezeket a törvényeket magában a Szent Városban eszelték ki, hagyták jóvá és tették közzé, ahol a pápa – nem egészen egy évtizeddel azután, hogy az olasz kormány hivatalos államvallásnak ismerte el a római katolicizmust – igazán komoly befolyással bírt. Az olasz kormány 1938 szeptemberétől novemberéig nemkívánatos személyeknek nyilvánított zsidókat, zsidó gyerekeket dobott ki az iskolákból, és nagyszámú zsidó felnőttet bocsátott el az állásából. Arra szólította föl a katolikusokat, hogy kerüljék, tekintsék szennyező forrásnak a zsidóságot.

E zsidóellenes intézkedésekre válaszul se a pápa, se a vatikáni hierarchia nem ejtett egyetlen protestáló szót sem. A magyarázat egyszer?: Mussolini új törvényeiben olyan intézkedések és nézetek öltöttek testet, amelyekben maga az egyház régóta az élen járt.

Akad azonban az olasz faji törvényeknek egy vonatkozásuk, amely mégis pápai tiltakozást váltott ki, és egyértelműen feldühítette az agg egyházfőt. Az új törvények a katolikus hitre tért zsidót is zsidóként kezelték, ennélfogva tiltották zsidónak született katolikusok házasságkötését más katolikusokkal. Az így létrejött együttélést vadházasságnak tekintették.

Míg XI. Pius a zsidók ellen irányuló faji törvények összes többi rendelkezéséről hallgatott, ezt a cikkelyt erélyesen kifogásolta. 1938. október 10-én az olasz kormány szentszéki képviselője jelentést küldött Mussolininek a faji törvények akkor készülő második csomagja vatikáni visszhangjáról: "A Nagytanács legutóbbi fajvédő határozatai nem egészükben találtak kedvező fogadtatásra a Vatikánban." Beszámolt arról, hogy vatikáni tisztségviselők egyetlen aggodalmukat fejezték ki, mégpedig amiatt, mert az új törvények házassági kérdésekbe avatkoztak be, holott azokat a konkordátum értelmében nem az állam, hanem az egyház szabályozhatta. Az olasz kormánymegbízott közölte: "Ezeket a benyomásaimat Monsignore Montini [a vatikáni államtitkárság munkatársa] is megerősítette... A Szentszék fő, sőt egyedüli aggodalma [az új faji törvényeket illetően] az áttért zsidókkal kötött házasságokat érinti."

A pápa annyira fontosnak érezte ezt az egy tételt, hogy miután a házasságra vonatkozóan javasolt rendelkezés kiiktatására irányuló erőfeszítései ellenállásba ütköztek, szokatlan lépésre szánta el magát, és egyenesen magának III. Viktor Emánuel királynak írt. A pápai üzenet, amely felhívja az uralkodó figyelmét "az olasz faj felügyeletét" érintő törvényjavaslatra, egy szóval sem említi, még kevésbé ellenzi a jogszabályok lényegét, a zsidóellenes intézkedéseket. A pápa csak arra kérte az államfőt, tegyen valamit a zsidó születés? katolikusok házasságát illető rendelkezéssel kapcsolatban.

Ugyanezt a magatartást sugározták általánosabban az olaszországi hívők felé azokban a hónapokban, amikor az olasz zsidók elleni új intézkedések hatályba léptek. A Vatikán hírlapja, a L\'Osservatore Romano november közepén cikket jelentetett meg a faji törvényekről, amelyben a katolikusok és katolizált zsidók közötti házasságot tiltó rendelkezések egyházi kifogásolására összpontosított. A mondanivaló világosan kitetszett: az egyháznak az ellen semmi kifogása, hogy zsidó gyermekeket zavarnak el a nemzet iskoláiból, zsidó tudósokat a nemzet tudományos intézményeiből, zsidó tanárokat és más közalkalmazottakat a munkahelyükről.

XII. Pius a háború után