Munkahelyi értekezlet. Összeegyeztethetetlen lenne a hittel?
Isten és business: megdöbbentő igény a szellemi megújulásra az amerikai munkahelyeken – olvashattuk a Fortune magazin egyik számának címlapján. A neves gazdasági lap cikkében azt a kezdeményezést elemzi, amelynek célja, hogy megdöntse a régi elvet, miszerint a hit és a vagyon nem keveredhetnek egymással.
A hit magánügy – mondogatták eddig. "Senki nem tudja, hogy vajon több keresztény van-e vezető pozícióban manapság, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt, de az biztos, hogy egyre többen vállalják nyíltan meggyőződésüket, és igyekeznek bibliai elveket követni vállalkozásuk vezetése során – írja Perry Pascarella, az Industry Week magazin korábbi főszerkesztője. – Azt hiszem, a következő reformáció vezetésében nagy szerepet fog játszani az üzleti világ."
A kérdés azonban nem csak a keresztényeket foglalkoztatja: a nyugati világban zsidók, mohamedánok, buddhisták keresik az utat hitük és munkájuk összhangba hozásához. A téma az Egyesült Államok szinte teljes társadalmát érinti, hiszen az amerikaiak kilencvenöt százaléka saját bevallása szerint hisz Istenben. (Összehasonlításképpen Európában ez a szám ötven százalék körül mozog.) A Gallup Intézet felmérése szerint a szellemi élet igenis foglalkoztatja az átlagembert. Míg 1994-ben az amerikaiak húsz százaléka érezte szükségét szellemi növekedés megtapasztalásának életében, öt év múlva ez az arány már hetvennyolc százalékra nőtt. A különböző vallásokat a II. világháború óta figyelemmel kísérő Princetone Religious Research Index jelentése szerint pedig a vallási meggyőződésben és gyakorlatban a 90-es évek közepétől erőteljes élénkülés figyelhető meg. A megnövekedett érdeklődés másik hőmérője a könyvpiac: az elmúlt öt évben több mint félmilliárd dollárral nőtt a vallási-hitéleti témájú könyvek forgalma – állítja a Book Industry Study Group.
Két külön világ?
Ezek az adatok egyértelműen jelzik a társadalomban jelen lévő igényt a szellemi tartalomra. De mi köze van ennek a munkahelyhez? A válasz nagyon egyszer?: az ember kétségtelenül több időt tölt a munkahelyén, mint bárhol máshol, beleértve egyházát is. Ha tehát nem akarja hitéletét a vasárnapi istentiszteletre korlátozni, kénytelen megoldásokat keresni az esetleges konfliktusok feloldására. Ezt hívják Amerikában találóan a "vasárnap-hétfő szakadék" áthidalásának. A munkahelyek kiemelkedő jelentőségének másik oka az izoláció. A kapcsolatok és a közösségi élet hiánya miatt lényegében ez maradt az egyetlen olyan hely, ahol mindanynyian rá vagyunk kényszerítve, hogy sok, méghozzá rendkívül különböző emberrel kerüljünk rendszeres kapcsolatba. Az amerikaiak ezt igyekeznek is kihasználni: egy felmérés szerint a megkérdezettek közel felének az elmúlt 24 órában (!) volt alkalma a hitéről beszélnie a munkahelyén. Mindezek ellenére számos ember nem képes integrálni hitét és munkáját, főleg a gazdasági, pénzügyi sikeresség területén. Elemzők ezért egyértelműen a különböző felekezetek üzleti élettel, vállalkozásokkal és általában a pénzzel kapcsolatos téves felfogását teszik felelőssé. David Miller, az Avodah Institute vezetője is ezt látja legfőbb problémának: "A pásztorok soha nem beszéltek arról a világról, amelyben mindennap élek. Ha mégis megemlítették, biztos, hogy az csak negatív példa volt." Miller hosszú ideig az IBM munkatársaként dolgozott, majd saját bankját igazgatta Londonban. Ezek után döntött úgy, hogy olyan intézetet alapít, amely segít az embereknek áthidalni a vasárnap-hétfő szakadékot. (Az "avodah" héber szó egyszerre jelent imádást, szolgálatot és munkát – mintha pontosan erre találták volna ki.) Miller hangsúlyozza, hogy a Biblia megközelítőleg kétezer utalást tartalmaz a személyes pénzügyekre vonatkozóan (úgymint kamat, kezesség, adózás, adakozás), és az újszövetségi példázatok közel fele is valamilyen módon kapcsolatban van a gazdasággal, illetve a piaccal.
Megkésett válaszok
A pásztorok idegenkedése a pénzügyi kérdésektől az öreg kontinensen még markánsabb. A történelmi kereszténységben ugyanis még ma is széles körben elterjedt az a nézet, hogy az anyagi élet, a pénz, a gazdaság és gazdagság piszkos dolog; az anyagi életről kereszténynek beszélni kellemetlen, feszélyező, illetlen – sőt, egyenesen bűn. Ez a felfogás azt sugallja, hogy a keresztény embernek erkölcsi kötelessége szegénynek maradni. Európa nyugati felében az angolszász protestáns, "kapitalista keresztény" irányzatok árnyalnak valamelyest ezen a képen, Kelet-Európában azonban az utóbbi nézetek szélesebb körben még csak nem is ismertek, a közgondolkodást pedig végképp nem határozzák meg (bővebben lásd "Lehetnek-e gazdagok a keresztények?" Új Exodus, 2001. március 23). Nem ritka az sem, hogy negatív színben tüntetik fel az adakozásra, az önfenntartásra, sőt a prosperitásra hangsúlyt helyező felekezeteket.
Természetesen mindenki másképp éli meg a hitének és munkájának integrálásával járó problémákat. A tradicionálisan katolikus Dick Green, az ajakápoló termékeket gyártó Blistex cég elnöke az után szánta el magát az Üzleti Vezetők a Kiválóságért, Etikáért és Jogosságért csoport megalapítására, miután a katolikus püspöki kar egy, a kapitalizmust élesen kritizáló enciklikát adott ki. "Az enciklika azt sugallta, hogy a profit szó káromkodásnak számít" – idézi Greent a Fortune magazin. A leszakadást Michael Novak A demokratikus kapitalizmus szelleme cím? könyvében is megállapítja, amikor azt írja, hogy az egyházak nem értették meg az új gazdaságtan elveit, s a teológiai hagyomány egyetlen más területen sincs jobban lemaradva, mint éppen a közgazdasági kérdésekre adott válaszok terén.
Mivel az egyházak többsége eddig nem talált megfelelő választ a problémára, a gazdasági élet hívő szereplői kénytelenek voltak maguk megkeresni a válaszokat. Ennek eredményeképpen több tucat szervezet jött létre világszerte, az Egyesült Államokon kívül elsősorban Nagy-Britanniában és Új-Zélandon, melyek az etika, a profit, a vezetési feladatok, a döntéshozás, a karrier és a család konfliktusa, a kölcsön, az eladósodás, az adakozás és a tizedfizetés kérdéseivel foglalkoznak.
Ez utóbbi tulajdonképpen az USA-ban nem is számít kérdésnek, számos keresztény ugyanis magától értetődőnek tartja, hogy a bibliai példának megfelelően ők is tizedet fizetnek. Sokan a "nettó elkölthető jövedelmen" már az adóval, illetve a tizeddel csökkentett összeget értik. Ez annál inkább figyelemre méltó, ha tekintetbe vesszük, hogy Magyarországon ezt a (bibliai, és nem amerikai) példát követő egyházak gyakorlatát folyamatosan kriminalizálják. A George Barna Intézet felmérése alapján minden hatodik amerikai felnőtt saját bevallása szerint jövedelmének egytizedét egyházának adja, azonban a háztartások jövedelme alapján számolva valójában csak hat százalékra tehető a rendszeres tizedfizetők száma.
Amilyen sokféle témát ölelnek fel ezek a szervezetek, maguk is legalább annyifélék. Külön van ugyanis intézete a hívő vezetőknek, a beosztottaknak, a női vezetőknek, vagy például az orvosoknak és a fogorvosoknak, a tudós-akadémikusoknak, de még a fotósok is létrehoztak egyet. Ez a specializáció kiválóan alkalmas arra, hogy az adott szakmából fakadó különleges kihívásoknak is meg tudjanak felelni. Ezáltal például a keresztény orvosok szervezetten tudnak állást foglalni, és természetesen álláspontjukat különböző fórumokon képviselni olyan, egész társadalmat érintő kérdésekben, mint a klónozás, az alternatív gyógymódok, vagy éppen az abortusz. Emellett léteznek olyan szervezetek is, amelyek foglalkozástól vagy beosztástól függetlenül, általánosan foglalkoznak hit és munka kapcsolatának kérdéseivel. A fórumok is széles skálát ölelnek fel: a rendszeresen megjelenő könyvek, tanulmányok és folyóiratok mellett gyakoriak a szemináriumok, a személyes tanácsadások és persze ott az internet is. (Az előbb említett Avodah Intézet honlapját a USA Today cím? napilap nemrégiben a legérdekesebb weboldalak közé választotta.)
A szervezetek jellemzője, hogy bár egymástól különállóan tevékenykednek, mégis törekszenek valamilyen szint? együttműködésre felekezeti hovatartozástól függetlenül. Emellett szinte mindegyik elmondhatja magáról, hogy az utóbbi időben létszáma jelentősen megnövekedett. Részben ennek köszönhető, hogy a mozgalmat a sajtó is folyamatosan figyelemmel kíséri: a már említett két lap mellett a CNN és a Parade Magazine is beszámolt a kezdeményezésről. Elemzők szerint a mozgalom legnagyobb hiányossága, hogy idáig nem bukkant fel olyan vezetője (például egy multinacionális cég első embere), akinek személye egyfajta "védjegyként" szolgálhatna az egész világon.
Azt, hogy képes lesz-e maradandót alkotni, illetve hogy milyen hosszú távú hatásai lesznek a "hit a munkahelyen"-mozgalomnak, egyelőre igen nehéz megítélni, hiszen épp hogy elkezdődött. Sokan azzal érvelnek, hogy a hitet végső soron be fogja fogadni az üzleti világ azon egyszer? és praktikus okból, hogy működik. Egy dolog azonban szinte biztosnak látszik, az tudniillik, hogy a kezdeményezés vezetése továbbra is laikus hívő üzletemberek kezében marad, hacsak a különböző felekezetek nem lesznek hajlandók ezt a nyilvánvalóan létező és alapvető igényt kielégíteni.
2001. 07. 28. (V/30)
