Múlt heti útjával II. János Pál hivatalának legküzdelmesebb, s talán a római egyház elmúlt évezredének egyik legterhesebb küldetését vállalta fel: személyében az első pápa lépett görög földre az 1054-es egyházszakadás óta, amely a kereszténységet véglegesen latin (katolikus) és görög (ortodox) egyházra választotta szét. Az úttörő vállalkozásokban nyolcvanegy évesen is élenjáró egyházfő Athénba tett jubileumi zarándoklata után Damaszkuszban – a pápák közül szintén elsőként – egy mecsetbe is ellátogatott, hogy közbenjárjon az "ábrahámi vallások" egymással való megbékéléséért. A Pál apostol útvonalait felelevenítő hatnapos jubileumi zarándokút utolsó állomása Málta volt, ahol két római katolikus papot és egy apácát avatott boldoggá.
II. János Pál elutazik Damaszkuszból. A jubileumi év záróakkordja Fotó: Reuters
Az egyházfő régi vágya teljesült athéni látogatásakor. II. János Pál pápa nem felejtkezett el beteljesíteni Karol Wojtyla krakkói püspök kezdeményezését, aki már 1963-ban, a II. vatikáni zsinat ideje alatt hangsúlyozta egy, a görög fővárosba teendő pápalátogatás fontosságát. Múlt héten, az utazás előestéjén nem is rejtette el izgalmát a hozzá legközelebb állók előtt: "Görögből mindig kitűnő voltam" – jegyezte meg nekik mosolyogva. Maguktól a görögöktől most vegyes osztályzatokat kapott.
A látogatás percre kidolgozott napirendjének szinte minden programpontjáról az utolsó pillanatig vita folyt, a pápalátogatást ellenző konzervatív vallásiak és az ökumenikus nyitást szorgalmazók igényei között őrlődő Krisztodulosz athéni érsek patikamérlegen mérte az engedményeket. A megegyezés annak kapcsán bizonyult a legmegerőltetőbbnek, megcsókolhatja-e II. János Pál a görög földet. A kérdésben Krisztodulosz engesztelhetetlennek bizonyult, így végül egy római katolikus görög apáca nyújtott – a béke szimbólumaként – görög földbe plántált kis olajfaágat a pápa ajkaihoz. A jubileumi év záróakkordjának tekintett athéni utazás március elején vált véglegessé, a görög ortodox egyház szinódusa ekkor bólintott rá – kétnapos vitát követően – a pápa májusi látogatására. Ehhez azonban göröngyös út vezetett. A hellének tavaly még olyan határozottsággal zárkóztak el a lengyel zarándok fogadásától, hogy a Vatikánban az Akropolisz helyettesítésére Ur Kaszdim, azaz egy "Ábrahám nyomdokain" bejárt zarándokút is szóba került. Szaddám Huszein azonban még az ortodoxoknál is keményfej?bb tárgyalópartnernek bizonyult, akik pedig időközben megbékültek az ötlettel. Ebben nagy szerepe volt az athéni apostoli nuncius, Paul Tebet áldozatos háttérmunkájának, de Kontisz Sztefanopulosz görög államfőnek is, aki novemberben, római útján a pápa meghívásával bizonyos fokig kész tények elé állította őket. Ezzel együtt – ahogy a To Vima cím? görög lapnak a szinódus döntését értékelő elemzése kifejti – a görög ortodox klérus túlnyomó része továbbra is vatikáni "diplomáciai manőverként" tekint a pápa utazására, amellyel voltaképpen II. Alekszij orosz pátriárkához akar közelebb férkőzni (lásd keretes írásunkat).
Az előző hetek tájékozódó jelleg? közvélemény-kutatásai nem szolgáltak egyértelm? előrejelzéssel: a Zenit katolikus hírügynökség adatai alapján a lakosság egy százaléka, az ugyancsak vallási hírszolgálat, a Fides internetes portálja szerint harminc százaléka ellenezte a görögországi pápalátogatást. II. János Pál fogadtatása ez utóbbi adatot látszik igazolni. Bár az előkészületek során felszínre tört feszültség sejteni engedte, hogy a Rómából Athénbe vezető út nem lesz zökkenőmentes, a független tudósítókat szemmel láthatólag mégis meglepte, hogy Róma püspökének alig huszonnégy órás látogatása milyen vallási indulatokat volt képes kiváltani az euró bevezetése mellett elkötelezett, s a 2004-es olimpia megrendezésére készülő modern Görögországban. "A második ördög jön el. Eretnekségre akar csábítani bennünket, görögöket, de mi ellenállunk neki, akár életünk árán is" – nyilatkozott indulattól remegő szakállal a szerzetesek gyűrűjében álló Maximosz érsek a televíziónak. "Pápa, menj haza!" – skandálták ritmusra követői, míg – nyugati sajtóvisszhangjuk szerint fanatizmusra uszító – szónokaik egymásnak adták a mikrofont, történelmi bűnei és erőszakos térítése miatt kárhoztatva a római egyházat. Az ország 160 kolostora mindaddig gyászharangot kongatott, amíg a pápa görög földön tartózkodott. Országszerte terjesztett kiadványaikban "a hit védelmében" buzgólkodó ortodoxok a pápát apokaliptikus fenevadként jelenítették meg, vagy behajtási tilalmat jelölő piros körbe montírozták. "Nem kérünk tévedhetetlen zarándokokból!" – hirdeti az új görög KRESZ-tábla felirata. A vallási indíttatású felháborodáson túl sok görög nemzeti érzésében is sértve érezte magát. Európai uniós és NATO-tagságuk mellett az 1204-ben a keresztes seregek által kifosztott Konstantinápoly emlékéhez is széles rétegeket fűznek erős érzelmi szálak – a múlt heti athéni tiltakozó meneteken a protestálók a Bizánci Császárság birodalmi jelvényeivel vonultak. A különleges körülményekre való tekintettel a hatóságok mintegy hétezer rendőrrel és titkosügynökkel szavatolták a pápa biztonságát.
Az athéni állomás legfőbb kötelezettségének a pápa röviddel megérkezése után eleget tett: bocsánatot kért Konstantinápolynak a negyedik keresztes hadjárat során történt bestiális feldúlásáért. "Tragikus – ismerte el az egyházfő –, hogy a Szentföld szabadságáért útra kelt seregek saját testvéreik ellen fordultak." Az esemény abban is egyedülálló volt, hogy első alkalommal kellett II. János Pálnak végighallgatnia, amint egy másik vallási vezető bűnlajstromot olvas a fejére. Krisztodulosz érsek emlékeztetett "a nyugati keresztény világ évezredes nem testvéri magatartására", kiemelve a keresztes hadjáratok és a Latin Császárság uralma idején okozott "mély sebeket", valamint a Rómát elismerő keleti keresztények erőszakos térítői fellépését. A pápa megismételte a bocsánatkérést, kifejezve abbéli meggyőződését, hogy "az emlékek megtisztulása a leghatékonyabb gyógyír". A beszédét követő tapsba ortodox egyházi vezetők is bekapcsolódtak. Ezt követően felolvasásra került a Közös nyilatkozat Európa keresztény gyökereiről cím? dokumentum, amelyben egyhangúlag ítélték el "a vallás nevében alkalmazott bármiféle erőszakot, prozelitizmust és fanatizmust". A pápai töredelem a vártnál is nagyobb gyümölcsöt termett, hiszen minden előzetes vétó ellenére II. János Pál végül együtt imádkozhatott Krisztodulosz érsekkel. A görög ortodox egyház feje harmadik találkozójuk végeztével a pápa váratlan felvetésére beleegyezett, hogy közösen mondják el – görögül – az Úr imáját. Az Athens News szerint a "történelmi Miatyánk tíz évszázad jegét törte meg". A látogatás végeztével II. János Pál, Krisztodulosz érsek s Kosztisz Sztefanopulosz államfő egyaránt elégedettségének adott hangot, politikusok és újságírók pedig hangsúlyozták annak "történelmi, vallási és politikai jelentőségét". "Két hónapja még elképzelhetetlen volt az utazás, ma pedig valósággá lett – jegyezte meg Joaquin Navarro-Valls vatikáni szóvivő –, mindez pedig azért, mert a pápa nem hagyja, hogy a történelem csak lejátszódjon. Ő irányítja a történelmet."
II. János Pál négy napig tartózkodott útja második állomásán, Szíriában, ahol mesterségesen felkorbácsolt politikai indulatok vetettek árnyékot a békéltető szándékkal megkezdett zarándoklatra. Bassár
el-Aszad szír elnök a pápát s a vele érkezett nyilvánosságot kihasználva az egyházfő fogadására tartott beszédében felszólította vendégét, csatlakozzon hozzá az izraeli "elnyomás és üldöztetés" ellen vívott harcában, hiszen "az égi eszmék foganatosítása egyet jelent a harccal azok ellen, akik ellenszegülnek nekik". II. János Pált nem érhette meglepetésként Aszad kirohanása, aki korábban többször is "a náciknál is rasszistább" nemzetnek nevezte Izraelt. Az egyházfő válaszában egyértelművé tette: Izraellel kapcsolatos kritikus álláspontja ellenére elzárkózik a zsidó államot kiközösítőktől. "Ezen a szent földön bizalommal és bátorsággal kell keresztényeknek, muzulmánoknak és zsidóknak munkálkodniuk azon, hogy elérkezzen a nap, amelyen a népek békében és kölcsönös megértésben élhetnek egymás mellett" – mondta hallgatóságának a damaszkuszi stadionban.
A nyilvánosság előnyeit Aszad a látogatás másik állomásán, Kuneit-rában sem mulasztotta el kihasználni: a hatnapos arab–izraeli háború során rommá lőtt városba egykori lakosok ezreit utaztatta be, hogy a nemzetközi média képviselőit legyen alkalmuk Izrael háborús bűntetteire emlékeztetni.
II. János Pál – aki korábban a pápák közül elsőként tett látogatást egy zsinagógában – a damaszkuszi Omajjád mecsetet is felkereste, hogy az arabok által Jahja prófétaként tisztelt Keresztelő Szent János szentélye előtt szótlanul állva rója le tiszteletét. "Ha van a »Dar al-Iszlam«, az iszlám világ országaiban hely, ahol vallási megértésről beszélhetünk, ez az" – mondta a pápának Ahmed Kuftaro főmufti a szertartást követően, arra utalva, hogy az épület helye háromezer éve különböző vallások istentiszteleti területe. Mielőtt három szónok is megragadta volna az alkalmat a cionizmus elítélésére, Kuftaro maga is emlékeztette vendégét: Damaszkusz az Izrael elleni harc fő erődítménye.
2001. 05. 12. (V/19)
