Míg a kivitelezés főleg a kiadót és munkatársait, a gazdag és széles panorámát átívelő belső tartalom a szerzőt dicséri. Aki kézbe veszi, hamar rájön, hogy nem csupán valamiféle orvosi-egészségügyi szakkönyvet, hanem valóságos történelemkönyvet tart a kezében, melyben izgalmas és tanulságos történetek sorakoznak az ókortól egészen napjainkig.
Bayer István komoly tudóshoz méltó távolságtartással és magabiztossággal mozog nemcsak a különféle szerek, hatóanyagok, gyártási eljárások, hatásmechanizmusok szorosabb értelemben vett szakmai kérdéseiben, de olyan, egymástól igen messze eső témákban is, mint a Kínai Népköztársaság drogpolitikája, a maffia heroinkereskedelme, az ókori Görögország és Róma gyógyászata, vagy a hatvanas évek észak-amerikai hippimozgalma. Olyan minden igényt kielégítő szakkönyvet adott a magyar társadalom kezébe, amelyet a laikus is bátran és élvezettel olvashat, mert meg fogja érteni. És nem csupán megérteni fogja, hanem bizonyára azt is elhatározza, hogy tennie kell valamit a drogprobléma terjedése ellen.
Bayer könyve sokkoló: nem kevesebb derül ki ugyanis belőle, mint hogy a drogok használata és a velük való viszszaélés egyidős az emberi történelemmel. Az emberi történelem így akár drogtörténelemként is szemlélhető. Ehhez írt Bayer professzor drogvilágtörténelem-könyvet. Bár a könyv óvatosan fogalmaz a drogok és az ókori-középkori kultuszok, valamint a mai droghasználat misztikus, metafizikai felhangjai közötti kapcsolat kérdésében, bőséges adatot és dokumentációt szolgáltat arról, hogy a hallucinogén anyagok használata az ókori Babilóntól fogva napjainkig központi szerepet töltött és tölt be minden pogány vallási kultuszban. Cikkünkben ezt a témát fogjuk – más szerzőket idézve – közelebbről körüljárni.
Szépség és Szörnyeteg
John Daniels amerikai evangéliumi keresztény szerző 1995-ben jelentette meg Scarlet and the Beast (Szépség és szörnyeteg) cím? trilógiáját, mely a Jelenések könyve 17. és 18. fejezeteinek alapos, széles spektrumú, minden részletre kiterjedő elemzésén keresztül igyekszik lerántani a leplet a János Apokalipszisében ábrázolt Fenevad – melyet a bibliakutatók többsége az antikrisztusi egységes világkormányzat politikai-gazdasági rendszerével azonosít – és a skarlátba, bíborba öltözött parázna nő – elterjedt értelmezés szerint a babilóni eredetű, világuralomra törő vallási rendszer – tevékenységéről és összefonódásáról. (Utóbbinak Daniels kölcsönzi a "Szépség", azaz Scarlet nevet, az ismert mese címére utalva azon az alapon, hogy erre a prostituáltra többek között a skarlát szín jellemző – lásd: Jelenések 17,4.)
E vaskos m? harmadik kötete elsősorban a Jelenések könyve 18. fejezetének 23. verséből indul ki, amely így szól: "És szövétneknek világossága többé tebenned nem fénylik; és vőlegénynek és menyasszonynak szava sem hallatik többé tebenned; mert a te kalmárjaid voltak a földnek fejedelmei; mert a te bűvöléseidtől eltévelyedtek mind a népek."
Az itt szereplő "kalmárokat" Daniels a kábítószer-világkereskedelemmel, a "bűvölést" pedig a mágikus kultuszok során használt hallucinogén drogok használatával azonosítja (az eredeti görög szövegben ugyanis a pharmakeia szó, azaz drogkészítés szerepel), határozottan lándzsát törve mind az ókori, mind a modern keleti pogány vallási kultuszoknak a kábítószerekkel való abszolút összefonódása mellett. Közismert, hogy a hatvanas évektől erősödő New Age-mozgalom képviselői arra biztatják követőiket, hogy a legkülönfélébb pszichotechnikák, meditációs módszerek, jóga stb. alkalmazásával tárják fel lelkük ismeretlen mélységeit; szabadítsanak fel magukból lefojtott potenciálokat; érjenek el az addig ismeretlen békesség és nyugalom állapotába; és tegyenek szert a "Mindenség" lelkükbe kódolt tudására. Akik pedig az igen nagy figyelmet, sok tanulást és eltökéltséget igénylő meditációban még járatlanok, azoknak gyakran ajánlják a drogok használatát, melyek azonnali és gyakran meglepő eredményekkel kecsegtetnek. A New Age tudatosan törekszik – a zsidó-keresztény kinyilatkoztatásban kizárólagosan hívők kivételével – az összes vallás- és hiedelemrendszer szintézisére, így a kábítószer nem csupán élvezeti, hanem kultikus használatára való ösztönzés aligha meglepő.
Daniels más szerzőkkel együtt magát az emberiség ősbűnét is közvetlen kapcsolatba hozza az ismeretszerzés eme droghasználattal összefonódó, "tudattágító" módjával. Rámutatnak ugyanis, hogy amikor a Sátán kígyó képében megkörnyékezi Évát, azzal kecsegteti, hogy a "szemük" meg fog nyílni, ha esznek a tiltott fa gyümölcséből. A "szem" jelentés? héber szó (ájin) jelentései között a forrás\' és a tudás\' fellelhető (lásd "tudás forrása"!), míg a "megnyílik" (pákáh) jelentheti azt is, hogy kitárul\' vagy kiszélesedik\' (lásd "tudattágítás"!). Ráadásul ezen a helyen a Szentírásban a "szem" szó nem többes számban (pontosabban: duálisban, azaz kettes számban) szerepel, mint rendesen (lévén páros szerv), hanem egyes számban. Ezért, továbbá abból a megfontolásból, hogy Ádám és Éva addig sem voltak vakok, egyesek azt állítják, hogy itt egy olyan belső, lelki vagy szellemi szemről lehet szó, amelyről a legkülönfélébb pogány vallások tudnak a hinduizmustól az egyiptomi Ozirisz szemén át a szabadkőművesek által emlegetett "mindent látó szemig", sőt a "spiritizmus harmadik szeméig".
Ennek kapcsán Daniels elképzelhetőnek tartja, hogy az ősszüleink számára tiltott gyümölcs olyan narkotikumot tartalmazó növény lehetett, amelyet minden pogány vallás azóta is előszeretettel használ az isteneivel való kapcsolatfelvétel és a tőlük való információszerzés céljából. Bayer professzor könyvének 300. oldalán szerepel egy igen figyelemreméltó színes ábra, amely a közismerten hallucinogén légyölő galócát (népi nevén bolondgombát) ábrázolja a tudás fájaként annak rendje és módja szerint kígyóstul, Évástul. Ami még elgondolkodtatóbb: az ábrázolás a 13. századi Plain Coruault-kápolna freskóján látható Franciaországban!
A zsidó rabbinikus tradíció ugyancsak utal arra, hogy a Sátán néhány növényt átok alá helyezett a földön, melyeknek gyümölcse, levele, illetve egyéb alkotórészei azóta olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek kisebb dózisokban bódulatba viszik a velük élő embert, aki ezáltal gonosz szellemi lényekkel kerül kapcsolatba. A rabbik szerint ez történt Ádámmal és Évával is: révületbe esve hitető és csaló szellemi lények áldozatává váltak.
A Teremtés könyve 3,7 azt a fejleményt is tartalmazza, hogy szemük megnyílása után Ádám és Éva "észrevették, hogy meztelenek; fügefaleveleket aggattak azért össze, és körülkötőket csináltak maguknak". A "meztelen" héber szó (áróúm) az árám igéből származik, melynek első jelentése: csupasznak, kendőzetlennek lenni, de azt is kifejezi, hogy valaki rossz értelemben ravasz, sima, mézes-mázos modorú, fondorlatos módszerekkel él, megfontoltan, kifinomultan jár el. A rabbinikus magyarázat szerint az elfogyasztott hallucinogén növény leveleit kötényként (más fordításban fegyverzetként) alkalmazó őseink voltaképpen a mágia eszközeivel és fegyvertárával veszik körül magukat, mintegy védelem gyanánt, mindaddig sebezhetetlennek és istennek képzelve magukat, amíg az igazi Isten meg nem jelent a színen.
Az érdekes feltételezés új megvilágításba helyezi Sámuel próféta híres kijelentését is: "Mert mint a varázslás bűne, olyan az engedetlenség (lázadás); és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés." (Sámuel 1. könyve 15,23)
A "Szűzanya magvai"
Az emberiség történelmének ezt a tragikus kezdeti fordulatát gyászos kifejlet követte. Az ópium használata általános volt az ókori Mezopotámia kultúráiban; a sumérok már ötezer évvel ezelőtt ismerték, mint ahogy elterjedt volt Asszíriában, Babilónban, Egyiptomban és máshol is. A görög mitológia több Istenét (Hüpnosz – alvás; Nüksz – éjszaka; Thanatosz – halál) ábrázolták mákgubóval. Bayer István – jogosan – rámutat, hogy feltétlenül számolnunk kell e szer gyógyászati, tehát nem kultikus használatával. A bibliai beszámoló is utal arra, hogy például Noé az alkohol részegítő hatásával mintegy "véletlenül", és nem mágikus célból került közelebbi ismeretségbe (lásd Teremtés könyve 9,20–27). Ugyanakkor egyértelműen kimutatható az olyan hallucinogén drogok alkalmazása a pogány istentiszteletek rituáléi során, melyek egyáltalán nem szolgálhattak gyógyszer gyanánt. A gyógyászati összefüggés legfeljebb ott mutatható ki, hogy a papok, jósnők, sámánok gyakran azért keresték a narkotikus révület által az istenek társaságát, hogy a betegségekre, sebekre gyógyírt nyerjenek a betegséget okozó gonosz szellemek közvetlen legyőzése vagy megbékítése által, és varázsszerek (gyógynövényekből és kultikus kellékekből készült főzetek, kenőcsök, párlatok
) alkalmazásával.
Nagyon régen ismerték és használták a régi görögök a nadragulya-kivonattal "megbolondított" bort híres dionüszoszi szertartásaik során. Az eleusziszi misztériumok során ismeretlen összetételű, erősen hallucinogén italt, kükeont ittak. A "föld köldökeként" emlegetett delphoi jóshely papnője (püthia) és a bacchanáliák (orgiasztikus vallási szertartások) résztvevői ugyancsak hallucinogén szereket fogyasztottak. Szokásaikat többé-kevésbé a rómaiak is átvették, a többi elfoglalt kultúra kultikus hagyományai mellett. Bizonyított, hogy római katonák kétezer évvel ezelőtt hasis tartalmú édességeket fogyasztottak.
A perzsa Zoroaszter-kultusz követői és a hinduk ugyancsak egy haóma, illetve szóma nev? italt fogyasztottak az istenekkel való kapcsolatfelvétel céljából. Ez egyesek szerint hasist tartalmazott, mások szerint a légyölő galóca elfogyasztásával áll gyomorforgató összefüggésben: ennek hatóanyagai ugyanis a vizelettel gyakorlatilag változatlan állapotban távoznak a szervezetből, így onnan újra "visszatölthetők". A hindu szent irodalom jelentős része a szómához mint isteni személyhez írott ódákból, imákból áll, amelyek feltehetően bizonyára "narkós" állapotban születtek.
A korai szanszkrit és kínai irodalom, valamint a buddhizmus születéséről szóló beszámolók ugyancsak említik hallucinogén növények kultikus használatát. A szkíták szent narkotikuma a már többször emlegetett légyölő galóca volt. Szibériában, az Ural vidékén, a finnugor törzseknél általánosan elterjedt volt a használata. A magyar sámánok is bizonyíthatóan ennek fogyasztásával kerültek eksztázisba.
Az amerikai kontinens feltűnően gazdag hallucinogén kaktuszokban és egyéb növényekben. Legismertebb talán a meszkalin tartalmú peyotl, amelyet az aztékok szélistennek, a nap ikertestvérének tekintettek. A háromezer éves kultusz hatásai ma is élnek: katolikus indiánok a kaktusz láttán keresztet vetnek.
Mexikóban és Guatemalában legalább háromezer-ötszáz éve ismert egy teonacatl nev? szer, amely többféle, egymással rokon gombából készül. A teonacatl név annyit jelent: az istenek húsa\'. Egy zöld kúszónövény porított magvait oluliuqui, azaz zöld kígyó néven ugyancsak ősökkel való kommunikációra szolgáló varázsszerként használták az aztékok már évezredekkel ezelőtt. A spanyol hódítók papjai és szerzetesei ezt eleinte – helyesen – az ördöggel való kapcsolatteremtésként értékelték, később azonban megenyhültek, és elnézték a szer használatát, mert a leleményes indián papok azt állították, hogy a drog bevételekor a Szűzanya jelenik meg nekik. A magot ma is gyakran emlegetik a "Szűzanya magvai" néven, melynek hatóanyaga azonos az LSD-ével, csak az utóbbi hallucinogén hatása mintegy százszor erősebb.
Az ókori Görögország mágikus gyakorlatára vezethetők vissza a késő ókori és középkori boszorkánykonyhák praktikái. Az Odüsszeiában szereplő Kirké mandragóra segítségével nemcsak megszerezte magának a férfiakat, hanem állattá (disznóvá) is változtatta őket – ez utóbbi elem nyilván a hallucinációk révén került be a mitológiába. Ennek analógiájára sok nép hiedelemvilága tud kentaurokról, szatírokról, faunokról, farkasemberekről, sellőkről, nők madárrá (varjúvá) változásáról stb.
A középkori feketemisék vagy boszorkányszombatok sátánista szertartásainak is nélkülözhetetlen kellékei voltak a hallucinogén szerek. Ez ugyanúgy igaz napjaink sátánizmusára, boszorkányaira és mágusaira is.
Utazás, de hova?
Egy thaiföldi plakát a heroinfogyasztás ellen. Pokoli élmények
2001. 01. 27. (V/4)
