George W. Bush már apja, a korábbi amerikai elnök, George Bush fájó példáján
megtanulhatta, hogy az evangéliumi közösség támogatásának hiánya bizony a választási
verseny elvesztésébe kerülhet. 1992-ben ugyanis nagyrészt ezen múlott, hogy
ellenfele, Bill Clinton vonulhatott be a Fehér Házba. Hivatali idejének első felében
Clinton elnök – talán hálából, talán bizonyítási kényszerből – nem szűkölködött
bibliai idézetekkel színesíteni elnöki beszédeit. 1996 decemberében a néhai ifjabb
John F. Kennedy lapjának, a George magazinnak nyilatkozva még kedvenc bibliai idézetét
is felidézte: "Van egy olyan ige, amelyik sok éve erősít már. Ez a Galata levél
6,9 verse: »A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk,
ha el nem lankadunk.« (Károli-féle fordítás – a szerk.) Nagyszer? bátorítás ez
a közéletben szolgálók számára" – mondta Clinton. Az aratás nem a tervek
szerint alakult – egy évvel később kirobbant a Monica Lewinsky-bot-rány, és azóta
az elnök óvatosan kerüli a hittel kapcsolatos kérdéseket.
Apjával ellentétben George W. Bush most már nagyon is jól tudja, menynyire megéri
befektetni a keresztény táborba. A jelöltség elfogadását követő első teendője így
az volt, hogy ellátogatott egy dallasi gyülekezetbe az Amerikában oly népszerű
imareggelik egyikére, ahol a texasi kormányzót pásztorok és egyházi alkalmazottak
tucatjai várták – köztük a népszerű televíziós evangélista, James Robison is.
Az imareggeli záróakkordjaként a pásztorok Isten áldását kérték a republikánus
jelölt életére és családjára: ők úgy vélik, Bush őszinte hittel ment közéjük.
Robison, aki a kilencvenes évek elejétől ismeri Busht, több alkalommal imádkozott már
érte, s Life Today cím? műsorában két alkalommal is elmeséltette vele az életében
történt változás élményeinek részleteit. "Bush kormányzó nem kívánja arra »felhasználni«
Istent, hogy megnyerje a választásokat – nyilatkozta Robison. – Azt akarja, hogy
Isten használja őt."
Bush megtalálta
A Charge to Keep (Teljesítésre váró megbízatás) cím? könyvében Bush részletesen
beszámol arról, milyen szerepet játszik a kereszténység az életében: 1986-ban találkozott
először a világhír? evangélistával, Billy Grahammel. Graham állítólag megkérdezte
Busht: "Rendben van az élete Istennel?", amire amaz így válaszolt: "Nem, de
szeretném, ha rendben lenne." Hát így történt. "Billy Graham elvetett egy kis
magot a szívemben, amely a következő évtől kezdve növekedésnek indult. Egy új élet
kezdete volt, amelyben ismét elköteleztem magamat Jézus Krisztusnak. Alázattal
elfogadtam, hogy Isten olyan bűnösökért küldte el a Fiát, mint amilyen én is vagyok".
Az esemény egészen csendben zajlott le: nem voltak fanfárok, nem voltak hangos halleluják,
s legfőképpen nem volt jelen a mindenre kíváncsi média sem. Bush hazatért, valami
azonban megváltozott – s ezt a barátai is észrevették: abbahagyta az ivást és a
dohányzást, s járni kezdett a kedd esti bibliaiskolába. Az 1990-es évek elején a
dallasi gyülekezetben bibliatanítóként tevékenykedett, s a Biblia olvasása bevallása
szerint azóta is mindennapos tevékenysége.
Busht egyáltalán nem a nélkülözés vagy a problémák hajtották a krisztusi hit felé.
Amerika elnökének fiaként, s egy neves olajipari cég busásan megfizetett vezetőjeként
mindig is eredményes életet mondhatott magáénak. Miután eladta részesedését a cégben,
további milliókkal gazdagíthatta bankszámláját – ezek a sikerek azonban nem tudtak
megelégedést szerezni a lelke számára. "Keresztény nevelésben részesültem, de a
hitem újbóli elkötelezése ennél sokkal erőteljesebb és személyesebb módon történt
– mivel kerestem, és találtam" – összegzi az életében bekövetkezett fordulat lényegét.
Bush támogatói úgy vélik: elnöksége egyenes utat jelentene Amerika szellemi megújulása
felé. Az elnökjelölt azonban óvatosan fogalmaz: "Nem függök az anyagi sikerektől,
vagy a választások eredményétől. Keményen fogok harcolni, igyekszem a legjobbat nyújtani,
s remélem, hogy nyerni fogok. De ha mégsem, akkor is tudomásul veszem, hogy van egy nálam
sokkal hatalmasabb erő – s ez óriási vigaszt jelent számomra."
Vannak még szkeptikusok
A Barna Közvélemény-kutató Csoport népszerűségi és támogatottsági statisztikáinak
kimutatásai alapján augusztusban Bush a magukat újjászületett evangéliumi keresztényeknek
vallók szavazatai 54 százalékát tudhatta magáénak, míg ellenlábasa, Al Gore mindössze
23 százalékot. Ez javarészt annak tudható be, hogy olyan kulcskérdésekben, mint például
az abortusz, vagy az erkölcsi értékek tekintélyének helyreállítása a hivatali életben
– amire a Clinton elnök által ejtett csorba kiküszöböléséhez égető szükség
van – Bush elképzelései igencsak egybevágnak a keresztények elvárásaival. Ezen túlmenően
a tervek szerint Bush külön támogatásban részesítené a szociális tevékenységet végző
egyházakat, illetve egyházi szervezeteket – természetesen szigorúan az állam és az
egyház szétválasztásának megtartása mellett.
Bush hitvallása és ígéretei azonban nem mindenkit vettek le a lábukról: a keresztény
tábor igencsak megosztott a jelölt hitének őszintesége kérdésében. Sokan csupán
attól tartanak, hogy az alma nem esik messze a fájától elv alapján az ifjabb Bushról
is kiderülhet, hogy apjához hasonlóan egyáltalán nem tekinti szívügyének az evangéliumi
kereszténység ügyét és kérdését – annak ellenére, hogy egyik tanácsadója, a pünkösdi
hátter? Doug Wead a The Washington Postnak adott interjújában megjegyezte: "Rögtön
láttam, hogy ennek a fickónak nem kell majd húsz oldalon keresztül magyaráznom, mit
jelent az »újjászületett keresztény« fogalom."
Az Amerikában leggyorsabban növekvő fekete gyülekezetek szinte egy emberként ellenzik
Bush jelöltségét: júliusban például a híres fekete prédikátor, T. D. Jakes nők
számára rendezett összejövetelén Bush videós üdvözletének levetítését a 80
ezer résztvevő füttyszóval és bekiabálásokkal fogadta. A George Barna közvélemény-kutató
intézet felmérése szerint a feketék 88 százaléka inkább a demokratákra adja le
voksát, s a pünkösdi gyülekezetek többsége szintén Bushsal szemben szavaz majd.
Gore, a teológus
Amennyire lehetséges, a másik elnökjelölttel, Al Gore-ral kapcsolatosan az amerikai választópolgárok
csak még szkeptikusabbak. A jelenlegi alelnök bőséggel adott okot kritikusai bírálataira.
A Clinton-adminisztráció alatt inkább tudatos környezetvédőként vált ismertté,
aki bátran vállalta és vallotta az ezzel oly gyakran összefonódó New Age-es nézeteket
– amivel "Earth in the Balance" (Egyensúlyba hozott Föld) cím? könyve 1993-as
megjelenését követően vádolták. Az is a keresztény szavazók nemtetszését váltotta
ki, ahogy a Lewinsky-botrány kapcsán olyan határozottan kiállt az elnök védelmében,
vagy amikor az abortuszkérdésben a szabad választás mellett szólalt fel. "Al Gore a
meg nem született gyermekek legszörny?bb rémálma" – mondta róla egy abortuszt
ellenző csoport tagja. Az sem nevezhető szerencsésnek, hogy Clintonnal együttműködve
a homoszexuális közösségek felé irányuló különleges kapcsolatok kiépítésén fáradozott,
miközben az evangéliumi kereszténység felé egyetlen lépést sem tettek.
Jóllehet Gore soha nem csinált titkot abból, hogy a Vanderbildt Egyetemen teológiából
szerzett diplomát, s rendszeresen eljár egy washingtoni baptista gyülekezetbe, mégis
sikerült meglepetést szereznie, amikor egy televíziós beszélgetésben bejelentette:
maga is újjászületett keresztény – állítólag már gyermekkorában elkötelezte
magát Krisztus számára, s döntését 21 éves korában újra megerősítette.
Gore egyébként gyakran és meglehetősen terjedelmesen idéz a Bibliából – egyszer még
egy éjszakai találkozóra is összehívta stábját, hogy Gedeon történetéről
tartson előadást nekik.
A választási kampány finisében a jelöltek szinte már azon versenyeztek, hogy egy
beszéden belül ki tudja többször kimondani Isten nevét. Joseph Liebermannak a
demokrata küldöttgyűlésen augusztusban elmondott beszéde során tizenháromszor sikerült
a fenti feladat teljesítése. Számára bevált a "legújabb" taktika: az amerikai történelem
első zsidó alelnökjelöltje lett. Pár nap, s az is eldől, hogy rajta kívül másnak
is bejön-e a csodafegyver.
2000. 11. 04. (IV/45)
