Új érdekcsoport Washingtonban. Növekvő befolyás
Az "Isten lobbistái" címmel megjelent tanulmányában Martin professzor úgy véli:
az amerikai társadalom számára az elmúlt húsz év során bebizonyosodott, hogy a
politikai élet nem létezhet az evangéliumi kereszténység jelenléte nélkül. Írásában
leszögezi: az amerikai evangéliumi kereszténység nem elégszik meg többé azzal, hogy
csupán a hétköznapok világában honosítsa meg újra a Biblia tanításaiból táplálkozó
zsidó-keresztény értékrendet. Ez az irányzat napjainkra a politikai paletta egyik
meghatározó színfoltjává is vált: aki az Egyesült Államokban akár bel-, akár külpolitikával
foglalkozik, nemcsak az evangéliumi hívők jelenlétével, de egyszersmind véleményformáló
hatásukkal is számolnia kell.
Mozgósító erej? válságok
Noha a keresztény jobboldal nem tartozik a hagyományos értelemben vett fő politikai irányzatok
sorába, semmiképpen sem lehet lesöpörni az asztalról: a támogatói bázisát jelentő
evangéliumi protestáns réteg a regisztrált szavazók 25 százalékát teszi ki – ez
négyszer több, mint a más vallást követő és a nem vallásos szavazók aránya. A társadalomnak
ez a szegmense sokkal jobban képzett, magasabb fizetéssel és magasabb beosztással
rendelkezik, mint az amerikai népesség általában. A Kampányok és Választások
(Campaigns and Elections) cím? magazin 1994-es felmérése szerint a keresztény
jobboldal legalább tizennyolc államban bír meghatározó erővel a Republikánus Pártban,
tizenhárom másikban pedig jelentős befolyással rendelkezik.
E réteg nagy előnye Martin szerint az, hogy az elmúlt negyven év számos riasztó társadalmi
jelenségére igyekeztek gyors és határozott választ adni. Ilyen mozgosító erej?
problémák közé sorolja a szerző az erőszak és a pornográfia egyre töményebb
jelenlétét a médiában, a mind magasabbra szökő válási rátát, olyan rettegett
betegségek, mint például az AIDS megjelenését, az abortusz legalizálását, a
feminizmus térhódítását, a házasság előtti nemi életet és a homoszexualitást
toleráló iskolai szexuális felvilágosító tevékenységet. Heves tiltakozást váltott
ki körükben a Legfelsőbb Bíróság azon döntése, mely betiltotta az iskolai imákat,
illetve a Szentírás tanulmányozását. Ezek az események olyan ösztönzést
jelentenek a Biblia erkölcsrendjében hívők számára, amely késlekedés nélküli
cselekvésre sarkallja őket.
Média és külpolitika
A mobilizálódás első lépcsőfokát az 1979 és 1986 között Jerry Falwell által működtetett
Erkölcsi Többség (Moral Majority) elnevezés? szervezet jelentette. Megszűnését követően
még befolyásosabb szervezetek alakultak, például a Pat Robertson és Ralph Reeds
vezette Keresztény Koalíció (Christian Coalition), vagy James Dobson Fókuszban a család
(Focus on the Family) nev? szervezete, illetve a korábbi amerikai elnök, Ronald Reagan
tanácsadójaként tevékenykedő Gary Bauer Családkutató Tanácsa (Family Research
Council, FRC). Az evangéliumi értékek elfogadtatásáért harcoló szervezetek vezetői
évente többször is találkoznak az Országos Politikai Tanács ülésein (Council for
National Policy, CNP), az őket tömörítő keresztény jobboldal pedig a modern kor
technikai vívmányainak ügyes kihasználásával biztosítja a Biblia tanításainak fényében
értelmezett tájékoztatást – állítja a Foreign Policy elemzése.
Az Egyesült Államokban 200 keresztény televízió- és közel 1500 rádióállomás működik:
ezek közül szinte valamennyi teljes evangéliumi, illetve helyet ad a keresztény
jobboldal képviselőit szerepeltető programoknak. A legnépszerűbb Pat Robertson "700-ak
Klubja" cím? műsora, amely naponta mintegy egymillió nézőt ér el. Robertson tévéállomása,
a Christian Broadcasting Network (CBN) 90 országban több mint 40 nyelven sugároz adásokat.
James Dobson családvédelmi szervezete 114 millió dolláros éves költségvetéssel 8 rádióprogramot
sugároz, köztük a félórás "Fókuszban a Család" címűt, amelyet hetente
mintegy ötmillióan hallgatnak.
A keresztény politikusok határozott véleményalkotásukkal végső soron a Kongresszus
döntéseit is képesek befolyásolni. Akcióikkal nem csupán az Egyesült Államokban,
hanem a világ számos más pontján is sikerült felhívniuk a figyelmet arra, hogy a
keresztény politika nem akar megrekedni a partvonalon. Jóllehet a Reagan-kormányzat
alatt az elnök antikommunista retorikáját támogató keresztény jobboldal számos hibát
is elkövetett, mindazonáltal tevékenységének eredményeként könyvelhető el például
az amerikai külpolitika Izrael iránti fokozottabb elkötelezettsége.
A keresztény jobboldal sürgetésére Bill Clinton elnök létrehozta a Külügyminiszteri
Tanácsadó Bizottság a Határokon Túli Vallásszabadságért (Secretary of States
Advisory Committee on Religious Freedom Abroad) elnevezés? hivatalt, melynek felállítását
követően az amerikai diplomácia világszerte előtérbe helyezte a vallásszabadság kérdését.
Noha az amerikai pénzügyi körök azzal vádolják a republikánusok vezette
Kongresszust, hogy a keresztény politikusok tartják a markukban, számos óriáscég
vezetője állítja, hogy az amerikai vállalatok folyamatos jelenléte elősegíti a polgári
értékek, illetve a vallási tolerancia meghonosodását a befogadó országban.
Az irányzat befolyásának súlyát jól példázza egy tavalyi eset, amikor csupán egy
hajszálon múlt, hogy a Képviselőház megakadályozza 18 milliárd dollár átutalását
a Nemzetközi Valutaalap (IMF) számára, részben azért, mert az IMF az abortuszt mellszélességgel
támogató országok számára is folyósít összegeket – a republikánusok és a
keresztény jobboldal ugyanis ellenzi ezt a gyakorlatot. Képviselőik hasonló okból
folytatnak kampányt az ENSZ más törekvései ellen is, amelyek véleményük szerint
veszélyeztetik a családi értékek egészséges egyensúlyát. Az 1995-ben Pekingben
megrendezett Nők Világkongresszusát azért illette éles bírálattal számos keresztény
politikus, mert az negatív színben tűntette fel a házasságot és az anyaságot, továbbá
burkoltan a homoszexualitást is támogatta.
Új alternatíva: a vallási baloldal
Nem minden evangéliumi hívő sorakozik fel azonban a keresztény jobboldal képviselői
mögé. A"keresztény nemzet" eszméjét bíráló baloldali liberalizmus, valamint az
erkölcsi fölényét hangsúlyozó fundamentalista jobboldal közötti politikai szakadékot
kívánja áthidalni a Jim Wallis lelkész által létrehozott karizmatikus megújulási
mozgalom, a "Call to Renewal". Az evangéliumi keresztény irányzathoz tartozó lelkész
politikai programjában "a progresszivizmust a szellemi értékekkel, az erkölcsöt a társadalmi
együttérzéssel" kívánja egyesíteni.
Jim Wallis szerint a mozgalom tagjai a társadalmi szolidaritást igyekeznek a természetfeletti
iránti nagyobb érzékenységgel párosítani. Wallis politikai állásfoglalásaiban
azokat a problémákat – rasszizmus, környezetvédelem, szegénység és emancipáció
– hangsúlyozza, melyeket általában a baloldal szokott fölvetni, az amerikai lap
szerint ugyanakkor "nem habozik, hogy e kérdések kapcsán Isten akaratáról beszéljen".
(Hetek, 1998. február 6., Vallási baloldal Amerikában).
A keresztény politikusok az amerikai alkotmányban tiszteletben tartott polgárjogokra és
vallásszabadságra hivatkozva határozottabb fellépést követelnek a kormányzattól a
világ több pontján tapasztalható keresztényüldözésekkel szemben is. Ezek egyes
országokban egészen drámai méreteket öltöttek: a Foreign Policy adatai szerint
bibliai hite miatt Szudánban például napjainkig több mint egymillió felnőttet végeztek
ki, s gyermekek ezreit adták el rabszolgának. (A szudáni emberkereskedelem visszaszorítására
tett kísérletekről cikkünk a 2. oldalon.) Kínában is százezreket vetnek börtönbe
vagy ítélnek kényszermunkára, Oroszország pedig tiltja az evangelizációkat és a
keresztény istentiszteleteket. Sokan úgy vélik: a médiának, az üzleti világnak és
a kormánynak rendkívüli felelőssége van abban, hogy a tényeket figyelmen kívül
hagyva a legnagyobb gazdasági kedvezményt kívánja biztosítani Kínának.
A politikai paletta baloldalán álló keresztény politikusok bírálják a perifériára
szorultak iránt érzéketlen fundamentalista konzervativizmust, amely szerintük csupán
a gazdagok és a hatalommal bírók javát szolgálja. A "Ki beszél Isten nevében?"
cím? m? egyik fejezetében erről az ellentmondásról John Wallis a következőket írja:
"Amikor valaki Isten hangját olyanok érdekében szólaltatja meg, akiknek szava nem
hallható: ideje odafigyelnünk. Amikor azonban Isten nevét egyesek a saját érdekükben
kezdik használni: itt az idő, hogy nagyon óvatosak legyünk."
A George magazin összeállítása emlékeztet arra, hogy a vallási baloldal széles társadalmi
bázist igyekszik kialakítani, hiszen "programjának fő pontjai közül a közösség
és a család helyreállítását, valamint az »élet megerősítését« sürgető elvek
jobbról, míg a szegénység és a rasszizmus elleni küzdelem jelszavai balról tűnnek
vonzónak".
Jóllehet az 1998-as kongresszusi választásokon a keresztény jobboldal jelöltjei
meglehetősen gyengén szerepeltek, mégsem lehet arra számítani, hogy feladják a
harcot. A morális, evangéliumi értékeknek az amerikai politika fókuszába történő
beemelését sürgető Gary Bauer bejelentette: indulni kíván a következő elnökválasztáson.
Akár megválasztják, akár nem, annyi mindenesetre bizonyos, hogy a politikai élet
libikókájának mindkét oldalán – a republikánus jobboldalon és a liberális
baloldalon – továbbra is maradnak keresztény értékeket képviselő politikusok,
hiszen – amint arra a George magazin emlékeztet – "a választók részéről
megnyilvánuló érdeklődést ma már nem lehet olyan könnyen kinevetni, mint néhány
évvel ezelőtt".
1999. 05. 08. (III/18)
