Emögött az a negatív előfeltevés húzódik meg, hogy Isten személye, az öröm és az ünnep egymástól szigorúan elválasztott realitások volnának. Egészen más kép tárul azonban a szemünk elé, ha a Biblia lapjain megelevenedő élethelyzetekre tekintünk. Az ünnep bibliai tartalma Isten tisztelete, mégpedig az ember teljes személyiségével: érzelmekkel, értelemmel és cselekedetekkel egyaránt.
Az öröm és az életerő szervesen kapcsolódnak egymáshoz
Sajnos az európai képzés és nevelés skolasztikus szigora nem enged teret az érzelmek, érzések s így az öröm spontán kifejezésének. Valamiképpen a komolytalanság, a felszínesség stigmája került az örömre mint a kritikai érzéket megelőző gyermeki megnyilvánulásra. Az egyensúlyvesztés abból is fakad, hogy kultúránk "fejnehéz" lett: ma már a szent öröm idegen az emberektől. Pedig a szent szférája nemhogy kizárná az örömöt, de egyenesen része annak, sőt az öröm igazi forrása ugyanaz a Teremtő, aki a földi életet útjára bocsátotta. Az egekben lakozó nevet, sőt jókedvében teremt. Örül, ha jót tehet teremtményeivel. (Bizonyos teremtményeinek a természetébe egyenesen az ember szórakoztatása van kódolva, így például a delfinekébe is, amik a régi hajósok tanúsága szerint megkönnyítették a hosszú utak pszichikai terheit. Újabban a modern delfináriumok látogatói hasonló élményekről számolnak be.)
1998. 10. 10. (II/41)
