A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás szent könyveit tartalmazó Ó- és Újszövetség a ma embere számára is tartogat meglepetéseket, sőt – állítják egyes teológusok és bibliakutatók – bizonyos prófétikus kijelentések értelmezéséhez csakis korunk generációja rendelkezik a szükséges ismeretekkel. A Biblia könyvei valóban bőséggel tartalmaznak a jövővel és a természetfeletti valósággal kapcsolatos kijelentéseket. A meglepő mindebben az, hogy ezek az egymástól térben és időben távol eső, eltérő nyelvi-kulturális környezetben keletkezett könyvek mindenben egybehangzó, vagy legalábbis egymást kiegészítő bizonyságot tesznek az "eljövendő dolgok" felől.
Hollywood médiaguruinak bestsellere minden bizonnyal János apostol Apokalipszise. A görög "apokalüpszisz" kifejezés jelentése: "leleplezés, feltárás, kinyilatkoztatás" – vagyis nem "pusztítás"! Ez azért fontos, mert ezekben a prófétai könyvekben Isten látomásokon keresztül tárta fel Izrael, az Egyház, de a Föld, sőt az egész Univerzum jövőjét is, amelynek során valóban igen sok katasztrófa fog bekövetkezni, mindazonáltal e könyveknek nem ez a fő üzenetük! Az apokalipszis nem a "végítélet" szinonímája, hanem szerves része Jézus evangéliumának, amely éppen az ítélet elől való megmenekülés egyedül lehetséges útját mutatja meg az emberiségnek – hangsúlyozzák korunk tekintélyes teológusai.
Ugyanakkor a Biblia az emberiség történetét valóban a generáció–degeneráció–regeneráció hármas egységében látja megvalósulni, vagyis a teremtést követő visszafejlődésre az újjáteremtés a válasz. Abban pedig nemcsak a teológusok, hanem korunk valamennyi jelentős társadalomtudósa is egyetért, hogy e jelenlegi korszak minden szinten a degeneráció, azaz a hanyatlás jeleit mutatja.
Erkölcsi hanyatlás
A hagyományos zsidó-keresztény erkölcsi-teológiai világkép egyik meghatározó alapelve a bűn és az ítélet közötti ok-okozati összefüggés. Már a Mózes első könyvében leírt "első apokalipszis", a vízözön oka is az emberiség erkölcsi-szellemi hanyatlása volt: "És látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz." Jézus egyik jövőre vonatkozó próféciájában éppen a "világvége" és Noé időszaka közötti összefüggést emelte ki: "Amiképpen pedig a Noé napjaiban volt, aképpen lesz az Emberfiának eljövetele is." E második Noé-korszak társadalmi degenerációját Pál így írja le: "Az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői." Az itt felsorolt társadalmi-szociológiai jelenségekről pedig már nemcsak azt mondhatjuk el, hogy napjainkra tömegméretűvé váltak, hanem azt is, hogy az emberiség legnagyobb része már ezt tartja természetes létállapotnak! S hogy mi lesz a tradicionális erkölcsi értékrend pusztulásának következménye? Erre vonatkozóan álljon itt néhány megdöbbentő adat: a nyugati országokban 1960 óta az erőszakos bűncselekmények 560 százalékkal nőttek, az elmúlt harminc évben a törvénytelen születések száma 419 százalékkal gyarapodott, a válások száma pedig megháromszorozódott. A Nyugat jelenlegi állapotáról joggal írta Alekszander Szolzsenyicin: "A magas erkölcsi eszmék valóságos erózión, elsötétedésen mentek keresztül. Az élet szellemi tengelye teljesen ködbe veszett."
1998. 05. 23. (II/21)
