Kína 80 százalékos vámmal sújtotta az Ausztráliából származó árpaimportot és beszüntette a marhahús felvásárlását négy ausztrál vágóhídról. A gazdáknak több száz millió dollár bevételkiesést jelentő lépést a kínai hatóságok egyszerű technikai okokkal magyarázták. Előbbi esetben dömpingárazásra hivatkoztak – állításuk szerint az ausztrálok olcsóbban árulják az árpát a kínai piacokon, mint amennyibe a termelés került. A hústermékek esetében pedig címkézési és árufeladási iratokba csúszott hiba miatt bojkottálták időlegesen a vágóhidak termékeit.
Egy középméretű állam szembeszáll egy tekintély elvű szuperhatalommal.
Az ügy mögött húzódó gazdaságpolitikai és diplomáciai hátteret jól megvilágítja a Kínai Kommunista Párt szócsövének tartott Global Times írása, amely kínai kommentelőket idézve „Trump kutyájának” titulálta a „nagy ausztrál kengurut”. Folytatva ezt az állatvilágból vett abszurd hasonlatot: a kínai kormány legfőbb panasza, hogy az ausztrál „kenguru/kutya” hűtlenségében megharapta a „kínai gazdi” kezét, amely pedig már több évtizede „eteti”. Ausztrália az elmúlt két évtizedes töretlen gazdasági felemelkedését jelentős részben valóban a kínai gazdaság minden képzeletet felülmúló fejlődésének köszönheti. Ma az egy főre számolt jóléti mutatók alapján Svájc után Ausztrália a világ második leggazdagabb országa, úgy, hogy az ipari termelés szinte teljesen megszűnt, az 1980-as évek 20 százalékáról mára csak a GDP 5 százalékát adja. Ezt messzemenőkig helyettesíti az évente 120 milliárd dolláros, Kínába irányuló export, ami az ausztrál teljes kivitel 30 százalékát teszi ki, és több mint az USA és Japán felé irányuló kivitel együttvéve. A kínai turisták Ausztráliában 11 milliárd dollárt költenek évente, míg a hallgatók 10 százalékát kitevő fizető kínai diákok 2 milliárd dollárral duzzasztják az ausztrál egyetemek bevételeit. A kínai gazdaságtól való ilyen mértékű függés miatt ausztrál diplomáciai körökben a koronavírus-járvány kitöréséig tabu volt Peking nyílt kritizálása. Steve Bannon, Donald Trump volt főtanácsadója 2018-ban, szinte előre látva a mai helyzetet, megjegyezte: „Ausztrália a kanárimadár a Kínai Kommunista Párt szénbányájában. Senki sem tudja megjósolni, mi fog történni, ha egy középméretű, nyitott, multikulturális állam szembeszáll egy felemelkedő, tekintélyelvű szuperhatalommal”.
2020.05.29. (XXIV/22)
