„Egy lakókocsiban aludtunk. Szörnyű éjszakák voltak. Az atya először benyúlt a pólóm alá és a nadrágomba, aztán még ennél is tovább ment” – emlékszik vissza a filmben az egyik áldozat egy tóparti nyaralásra Kania atyával, aki a fiút édesanyja beleegyezésével vitte el kirándulni. „Ne mondd el senkinek, vagy mindent elmondok a szüleidnek!” – fenyegette a pap a ministránsfiút, akit több utazásra is magával vitt, többek között a Kanári-szigetekre is. „Ha nem jössz, az öcsédet viszem magammal!” – zsarolta vonakodó áldozatát, aki az utazás során hiába próbált ellenállni, Kania atya kinevette a próbálkozásait, és rendszeresen megerőszakolta.
Mindezt a pap annak ellenére tehette meg, hogy már 2005-ben őrizetbe vette a rendőrség, miután szexért cserébe pénzt ajánlott ministránsfiúknak, továbbá kiskorúakról készült pornográf felvételeket találtak a számítógépén. Az érintett egyházmegye püspöke azonnal kezelésbe vette az ügyet: Kania atyát áthelyeztette egy másik egyházmegyébe. Ott ugyan tudtak viselt dolgairól, ennek ellenére egy középiskolába küldték hittant tanítani. Hároméves szolgálata során újra panasz volt rá, fiúkat próbált elcsábítani. Erről az igazgató levélben tájékoztatta az ottani püspököt, aki azonban nem vonta felelősségre a papot – ehelyett visszaküldte abba az egyházmegyébe, ahol korábban szolgált. Az iskolai tanítástól ugyan eltiltották, ám továbbra is viselte a reverendát egy kolostorban, illetve egy papoknak fenntartott nyugdíjasotthonban. És folytatta a gyerekek bántalmazását is: a fentebb leírt esetek ugyanis ezekben az időkben történtek. Kania atyát végül csak 2015-ben ítélte el a bíróság: gyermekek szexuális bántalmazása miatt hétéves börtönbüntetést kapott.
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »