Ha most a történelemórán szerzett ismeretek vagy a Wikipédia sorai között kezdene keresgélni valaki, nem olyan csatát találna, melyet őseink karddal, puskával vívtak. A magyar nyelv ügyének megvitatása röpiratokon, tanulmányokon, folyóiratokon, gúnyiratokon, országgyűlési felszólalásokon keresztül zajlott.
A közigazgatás, törvényhozás nyelve a kereszténység felvétele óta a latin volt Magyarországon – ez nem volt szokatlan Európa más országaiban sem. A hétköznapi életben azonban nem a latint használták. Ahogyan Bessenyei György 1772-ben írta: „Mert a parasztemberek, kikkel beszélnünk kell, nem tanulnak sem görögül, sem zsidóul, se deákul, nekik is feleségeikkel beszélni kell, pedig a parasztasszonyok, tudjuk, miképpen szokták az idegen nyelveket tanulni.” Sehogy nem szokták: magyarul beszéltek egymással. De nem csak ők: többé-kevésbé mindenki Magyarországon.
Először a latin
Sávuot: a törvényadás ünnepének eredete
Az Ószövetség egyik legjelentősebb nemzeti és vallási ünnepe volt – de az Újszövetség egyik meghatározó eseménye is ezen az ünnepen történt »
Húsvét, az örömünnep
A szabadulás és a megváltás története »
Bán Mór: Hunyadi János a hit védelmezője volt
(ami a sorozatból eltűnt) »
Sávuot: a törvényadás ünnepének eredete
Az Ószövetség egyik legjelentősebb nemzeti és vallási ünnepe volt – de az Újszövetség egyik meghatározó eseménye is ezen az ünnepen történt »
Húsvét, az örömünnep
A szabadulás és a megváltás története »
Bán Mór: Hunyadi János a hit védelmezője volt
(ami a sorozatból eltűnt) »
2018. 11.23.(XXII /47)
