„Miért bántják, állítsák népbíróság elé, ha valamit elkövetett” – fogalmazta meg a családi emlékezet szerint a 27 éves földművelő, Túri Mihály, miközben 1956. október 27-én, a kora délutáni órákban a tömegben állva nézte, ahogy feldühödött emberek a kiskunmajsai tanácsháza előtt ütlegelik a térség leggyűlöltebb kommunistáját, Neményi Józsefet. Megjegyzése nyomán Mihály kapott néhány pofont két ismeretlentől, mire fogta magát, és hazaindult a 12 kilométerre lévő Kömpöcre.
Neményit nem állították népbíróság elé: meglincselték. A helyi ipari és kereskedelmi bizottság vezetője a kommunisták odaadó híveként az előző években mindent megtett, hogy magára szabadítsa a népharagot. A meglincselése előtti délelőttön, a helyi vásárban egy hatgyermekes hadiözveggyel önkényeskedett. Az asszony két kenyeret vitt hazafelé, mire a Négusnak csúfolt funkcionárius ráripakodott: „megmondtam, hogy mindenkinek csak egy kenyér jár”, majd elvette tőle az egyiket. A hír gyorsan terjedt a budapesti forradalmi eseményekről már értesült lakosság körében, és alighanem ez lehetett az utolsó csepp a pohárban. Néhány órával később Neményit nemcsak agyonverték, hanem egy zászlórúddal át is döfték – derül ki a helytörténeti kutatásokból.
2018. 10.19. (XXII /42)
