hetilap

A 2018-as fizikai Nobel-díj felét a bizottság Arthur Ashkinnek ítélte oda az úgynevezett optikai csipesz vagy lézercsipesz feltalálásáért. Ashkin még 1970-ben írt cikket arról, hogy lézerrel meg lehet fogni molekuláris méretű objektumokat, de csak több mint tizenöt évvel később sikerült elkészítenie az első optikai csipeszt, amelyben egy lézernyalábot használt. A megfogott objektumot a gravitáció és a lézernyaláb ereje tartotta egyensúlyban, ez az elrendezés azonban nem volt ideális, túl kicsi részecskék esetében ugyanis a gravitációs erő nagyon kisméretű, ezért a csipesz nem volt teljesen megbízható.

A konvencionális lézercsipesz végül két szembefordított lézernyalábbal működik; a két ellentétes irányú erő csapdázza a miniatűr objektumot, amelyet a lézernyalábok mozgatásával szintén el lehet mozdítani. Ashkinnek sikerült bebizonyítania, hogy a csipesszel vírusokat és sejteket képes manipulálni, ráadásul azzal, hogy zöld lézer helyett infravörös lézereket alkalmazott, csökkentette a lézernyaláb által okozott káros hatásokat. Az Ashkin által használt módszert követve az első vizsgált biológiai objektum egy baktérium flagelluma (ostora) volt, amelynek a mechanikai tulajdonságait határozták meg, de később ezzel a módszerrel sikerült például jellemezni a DNS-szál flexi­bilitását is. Magyarországon először ifjabb Kellermayer Miklós professzor használt ilyen eszközt, aki a Pécsi Orvostudományi Egyetem Biofizikai Intézetében saját építésű lézercsipesszel végzett mechanikai méréseket a szervezet legnagyobb méretű fehérjéjén. A titinnek nevezett izomfehérjét lézercsipesz segítségével nyújtotta meg, miközben mérte az erőt és a fehérje végére helyezett mikrogyöngy elmozdulását.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek