A helybéli megélhetés nagyon korlátozott: a többnyire képzettség nélküli munkavállalók számára a napszám vagy közmunka az egyedüli perspektíva. Románia jelenleg az unió leggyorsabban fejlődő tagországa, a munkaerővándorlása pedig megszokott, ha nem is éppen ebbe az irányba.
Nagyszalontán a város mindkét végén óriásplakát hirdeti „Folyamatos munkaerő-felvétel” az ADA Fabrica de Mobila s. r. l. bútorhuzat és bútortextilgyártó cégnél. Pár napja még telefonszám is szerepelt, de amióta a magyar sajtó szenzációként kezelte a romániai munkavállalás sztoriját, eltűnt, és csak a bútorgyár címe van megadva. A honlapjukon is jelen van a hirdetés, és a szóbeszéd szerint komoly magyar kontingens dolgozik a cégnél. Azért kell a szóbeszédre hivatkoznom, mert a dolgozók közül ugyan többekkel sikerült beszélni, de a főnökség megtiltotta, hogy bármit is közöljenek. A honlapon hirdetett munka fizetésként 1950 és 2750 lejt (150-250 ezer forintot) ígér, és azt, hogy a munkáltató naponta gondoskodik a dolgozók szállításáról, akár az országhatáron túlról is. Térségi viszonylatban ez komoly jövedelemnek számít.
Az egyik név nélkül nyilatkozó, román gyárban dolgozó sarkadi munkás szerint nincs ebben semmi különös, ott dolgozik az ember, ahol megfizetik. A közmunkában – mondja – nem fizetnek rendesen, nem is csinál senki semmit, csak alibiznek egész nap. Ötvennégyezer forintért nem szakad meg senki sem – teszi hozzá –, aki meg képzettséggel rendelkezik, az rég Nyugaton dolgozik. Maradtak a képzettség nélküli emberek, akik ez idáig csak a napszámból tartották el magukat, de annál egy klimatizált gyárban dolgozni sokkal jobb. „A csodálkozás maradjon a pesti népek sora, mi itt élünk, ahogy tudunk, ha kell, dolgozunk feketén is, csak több pénzért” – mondja a neve elhallgatását kérő munkás.
2018. 07.27. (XXII/30)
