hetilap

„Külföldi országok sora, és az itteni lakosság 80 százaléka azt állítja, hogy ez már diktatúra. Chávez halála előtt a chavizmus még erős volt, de a halála után megválasztott Nicolás Maduro idején az ország elkezdett csődbe menni – egyrészt az olajárak zuhanása, másrészt a rossz adminisztráció miatt. Olyan emberek kezdték el az országot vezetni, akiknek nem volt meg a képességük az adott feladat ellátásara. Sok privát intézményt és céget államosítottak. Ezek idővel szépen tönkrementek, de a többi állami cég termelése is sok helyen 80 százalékot esett” – mondta Zsolt, aki feleségével és két gyermekével a fővároshoz, Caracashoz közeli kisvárosban él. Mint magyarázta, amíg magas volt az olajár, Venezuela hozzászokott, hogy szinte mindent importból szereztek be, és viszonylag jó áron adták el a lakosságnak – hiszen pénz volt rá. A baj akkor kezdődött, amikor az olaj iránti kereslet elkezdett zuhanni, így nem maradt forrás ennek a kereskedelmi modellnek a finanszírozására. 

„Az üzletekben nehéz hozzájutni az alapvető élelmiszerekhez, ami pedig kapható, az többnyire rettentő drága. Itt a minimálbér 250 000 bolívar, az étkezési utalvánnyal együtt. Eközben 2 liter tej 7000 bolívar, 1 kg sajt 22 000, 1 kg csirkehús 15 000, 1 kg cukor 15 000, 1 kg rizs pedig 18 000” – sorolta Zsolt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy alapvető élelmiszerek olcsóbban is beszerezhetők – állami forrásból. Ugyanis – ha kisebb mennyiségben is, mint korábban – az állam még mindig importál bizonyos termékeket, amelyeket megfizethető áron kínál a szegényeknek: egy kiló tészta például 15 bolívar, miközben privát importból ugyanez 20 000, egy kiló tejpor pedig 500 bolívar, nem állami forrásból pedig a negyvenszerese. „A szegény embereknek bemagyarázzák, hogy az árak a spekuláció miatt szálltak el. Így a kormány könnyen tud magának híveket toborozni, vagy inkább vásárolni” – tette hozzá Zsolt. 

Az élelmiszerek egyébként még az „olcsóbb” termékek közé tartoznak. Egy átlagos mobiltelefon például 400 000 bolívartól indul, egy garnitúra autógumi 2 millió bolívar. Egy 32-es LCD pedig akár 6 millióba is kerülhet. Valutát egyéb­ként legálisan nagyon nehéz beszerezni, csak a kiváltságos cégek kaphatnak engedélyt valutavásárlásra. Miközben a kormány által meghatározott, hivatalos árfolyam szerint egy dollár 10 bolívart ér, addig a szintén a kormány által árverésre bocsátott dollár 3000 bolívarnak felel meg, miközben a feketepiaci ára több mint 16 ezer bolívar.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek