1989-ben egy közel hétórás rádió interjúban Dr. Vida Ferenc, a Népbírósági Tanács vezető bírája, aki Nagy Imre miniszterelnököt és rajta kívül még húsz embert halálra ítélt, ezt mondta: „Én nagyon sok embert halálra ítéltem! Nem bosszúból. Éntőlem távol áll a bosszú! Én nem vagyok a halálos ítéleteknek a nagy híve, de a törvényeket tisztelem.” Ezek az emberek jogi következmények nélkül élhettek tovább a rendszerváltás után is.
– Magyarországon olyan jogi konszenzus alakult ki, ami nem teszi lehetővé, hogy felelősségre vonjanak olyan bírát vagy ügyészt, aki a megfelelő jogszabályi környezet és az érvényben lévő törvények alapján járt el, és így – legalábbis a törvény betűje alapján – nem követett el justizmordot, nem hozott súlyos következményekkel járó téves ítéletet.
Amikor nyilvánosságra hozzuk a vérbírák, vérügyészek névsorait, akkor a társadalom figyelmét felhívjuk az évtizedekig elhallgatott hóhérok bűneire. Nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, mit jelent a megtorlás. Hiszen mindig csak számok hangzanak el. Hosszú ideig azon folytak – egyébként fontos – szakmai viták, hogy 228, 229 vagy 230 embert végeztek-e ki? Mindez fontos, de így sokszor csak számokat hallunk. Eljárást indítottak 25 ezer ember ellen, 16 ezer embert elítéltek. Az áldozatok arctalan adatokká váltak, személytelenedtek. Az Emlékév egyik feladata, hogy közelebbről is megismerkedjünk a szabadságharcosokkal, ne sikkadjanak el egyéni sorsaik, tragédiáik vagy éppen győzelmeik.
2016. 11. 11. (XX/45)
