hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Bombázzatok le minket végre!
Egy elmaradt mentőakció margójára

2016. 06. 18.
Ha valaki a morális felsőbbrendűsége tudatában vív egy háborút, azzal egyúttal arra is kötelezi magát, hogy a morális célokat a hadviselésébe is beépítse. A második világháború alatt az Egyesült Államok politikai döntéshozói mégis tudatos, történelmi léptékű mulasztást követtek el: teljes közönnyel, sőt cinizmussal szemlélték a szemük előtt lezajló holokausztot. Visszafogták légierejüket, noha pár jól irányzott bomba százezreknek adta volna meg a menekülés lehetőségét.

A 60-as évek óta a levegőben lóg egy kínos történelmi kérdés: miért hagyták a második világháború idején a szövetségesek, hogy a német halálgyárak zavartalanul és hatékonyan likvidálják a zsidókat? A kutatások abba az irányba mutatnak, hogy különös felelősség terheli a politikai döntéshozókat. A történész szakma évtizedek óta keresi a válaszokat, de a felelősségről szóló viták ellenére egy dologban konszenzus van: a bombázás sikerrel megvalósítható lett volna.

A szövetségesek már 1941 óta rendelkeztek többé-kevésbé pontos információkkal az auschwitzi koncentrációs tábor méreteiről, és a következő években arról is egyre biztosabb tudásuk lesz, hogy mi folyik a lágerben. Dov Weissmandel szlovák rabbi 1944 tavaszán azt javasolta a Zsidó Ügynökséget vezető David Ben Gurionnak, hogy kezdeményezzék a tábor bombázását. A kérés ekkor még elutasításra talált, mert féltek a zsidó áldozatok várhatóan nagy számától. Azonban 1944 nyarán gyökeresen változott Ben Gurion álláspontja, mivel megkérdőjelezhetetlen információk szóltak a foglyok ipari módszerekkel történő megsemmisítéséről.

Az amerikai kormányzati struktúrán belül az európai zsidósággal kapcsolatos ügyek a Háborús Menekültügyi Bizottsághoz (War Refugee Board, WRB) tartoztak, ami megkésve, csak 1944 januárjában állt fel. A késedelem önmagában jelezte, hogy 1943 végéig az Egyesült Államok meglepően kevéssé figyelt fel az Európában zajló szisztematikus tömeggyilkosságra. Josiah DuBois, a pénzügyminisztérium egyik ügyvédje egyenesen így fogalmazott az elnökhöz intézett kiadványában: „…a Külügyminisztérium bűnös, nem csupán a halogatás és szándékos mulasztás tekintetében, de abban is, hogy szándékosan próbálták akadályozni a fellépést, hogy megmentsék a zsidókat.” Végül Henry Morgenthau pénzügyminiszter erőteljes és személyes ráhatására volt szükség a bizottság megalapításához. A WRB azonban ezek után sem rendelkezett kellő érdekérvényesítési potenciállal. Számos kérelmét, mely katonai eszközök bevetését szorgalmazta az üldözöttek érdekében, a Hadügyminisztérium nemes egyszerűséggel és nagyon határozottan lesöpörte az asztalról. A visszautasítás legfőbb érve az volt, hogy „komoly erőforrásokat vonna el a harci műveletektől, helyette a háború gyors megnyerésére kell koncentrálni, ez a segítség leghatékonyabb módja”.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!