Akár Japánból, akár a szomszédos országok egyikéből jön valaki, ami itt egyből feltűnik neki, az a magyar főváros szépsége, a kellemes gyógyfürdők, a jó ételek és a szép nők, egyidejűleg pedig a szívósan tovább élő melegítődivat és a panaszkultúra – e vonatkozásokban még saját régiónkon belül is egyedülállók vagyunk. Állítólag a magyaroknak nincs stílusérzékük, képtelenek jól öltözködni, és mindenkiből egyfolytában dől a panasz, az utcákon senki sem mosolyog, amit rengeteg turista nem tud hova tenni. Az nem csak a kínaiak tapasztalata, hogy a magyaroknak minden gagyit el lehet adni, még azt is, ami nekik se kellene, mert nekünk csak az ár számít, nem a minőség, s ez az éttermekre is igaz: ha elég olcsón adják, mindent meg tudnak velünk etetni. Ugyanakkor mi csapnivaló kereskedők vagyunk, ezt például ázsiaiak, törökök hamar leveszik rólunk. Többek között ezek derülnek ki Kiss Róbert Richárd érdekes beszámolójából, amit a szakújságíró, egyben nyelvész hosszú évek alatt, számtalan utazása során állított össze, kutatásokra, interjúkra, kint és Magyarországon élő külföldiek véleményére alapozva.
A szerző amerikaiakat, illetve 36 európai és ázsiai ország állampolgárait faggatta velünk kapcsolatban – már ha egyáltalán hallottak Magyarországról, aminek minél távolabbra megyünk, annál kisebb esélye van. Még egy francia gimnazista is habozás nélkül Kína mellé tenné hazánkat, nemhogy egy amerikai. S akik tudnak rólunk, vagy jártak, esetleg dolgoztak itt, jellemzően nem látnak minket olyan negatívan, mint mi magunkat, s ez fel is tűnik nekik. Mindenesetre ők remekül szórakoznak nálunk, romkocsmás legénybúcsúztató központ lettünk az angolok, svédek számára, a németek és az oroszok pedig különösen a gyógyfürdőinket szeretik.
Apropó oroszok: a viseltes dzsoggingokat ők is kiszúrják rajtunk, de ennél is furcsább nekik az állandó sopánkodásunk, elképednek azon, hogy még férfias munkahelyeken is minden reggel a kölcsönös panaszáradattal indul. Az oroszok magyar üzleti partnereik minden betegségét ismerik, míg ők az ilyesmit jobb szeretik titkolni. A magyarok szerintük nem tudnak udvarolni, kicsi az önbizalmuk, mulatni, inni sem tudnak, enni viszont igen. Az oroszok ellenben tudják élvezni az életet, jókat isznak egymás egészségére, mindenhol nagyvonalúak, míg a magyarok a felejtésért isznak, valamint spórolósak, pénzsóvárak. A kórházaink állapotát az oroszok kifogástalannak tartják, s az öreg Ikaruszaink máig járnak Szibériában. Történelemből annyi dereng nekik, hogy a németek oldalán álltunk a háborúban.
2015. 01. 01. (XIX/1)
