hetilap

„Ahogy haladtam fölfelé az oktatási rendszerben, úgy koptak ki mellőlem a romák. Sokukban volt tehetség, de keveseknek adatott meg, hogy családjuk és tanáraik egyaránt támogassák őket. Az egyetemen már nem volt egy roma évfolyamtársam sem” – mesélte Pukoli Dániel, aki kiváló eredménnyel végzett a Szegedi Orvostudományi Egyetemen, jelenleg pedig neurológusként dolgozik az egri kórházban és a szegedi klinikán. Dániel egyike annak a három befutott fiatalnak, akik a Roma Education Fund (REF – Roma Oktatási Alap) magyarországi gáláján számoltak be életútjukról a szintén ösztöndíjas hallgatóságnak. Hozzá hasonlóan Farkas Franciska színésznő és Schuller Csaba mesterszakos szociológus is a saját példájuk alapján biztatták társaikat arra, hogy érdemes továbbtanulni, mert ez a kitörés egyetlen lehetősége a romák és nem romák számára, és ma már egyre több ösztöndíj-lehetőség áll a rendelkezésükre.  
Bár a leghátrányosabb helyzetűeknek a legnehezebb a kitörés, a három élettörténet mindegyikében gyermekeit egyedül nevelő, vidéki szegénységben élő anya áll a háttérben. Pukoli Dániel – akit szülőhelyén, a Heves megyei Erdőteleken független önkormányzati képviselőnek választottak romák és nem romák egyaránt –, fő célkitűzése, hogy közössége foglalkoztatási és iskolázottsági mutatóit javítsa. Kifejtette: az ő élete kis híján félrecsúszott, amikor negyedik osztályban éltanulóként a leggyengébb matematikacsoportba osztották be, míg a legjobbak közé egyetlen cigány sem került. Létfontosságúnak bizonyult osztályfőnöke biztatása, akinek javaslatára kitűnő bizonyítvánnyal az egri ciszterci gimnáziumba jelentkezett, ahol mindenki támogatta őt, majd az igazgató vette rá arra, hogy ne földrajztanárnak, hanem orvosnak tanuljon. „A közel 100 százalékos matematika érettségim némi elégtételt jelentett az általános iskolai C. osztályért” – tette hozzá Dániel. Kérdésünkre elmondta: tanulmányai során mindig a teljesítménye vitte előre, az említett affért leszámítva sem pozitív, sem negatív diszkriminációt nem tapasztalt. Arra sem gondolt, hogy orvos lévén külföldre menjen, mert szerinte ilyen végzettséggel itthon is lehet boldogulni.
„A hátrányos helyzet egyik velejárója az elszigeteltség, sok fiatal elképzelni sem tudja, hogyan tanulhatna tovább. Tapasztalataink szerint ez ma már nem a családon múlik, hiszen a roma közösségek is tisztában vannak az iskolázottság fontosságával. A továbbtanulási lehetőségekkel és ösztöndíjakkal kapcsolatos megfelelő tájékoztatás alapvetően a pedagógusok, az iskolák felelőssége lenne” – erősítette meg lapunknak Szira Judit, a REF igazgatója. Ösztöndíjlehetőségek ráadásul nemcsak nálunk vannak: az Amerikai Nagykövetség kulturális attaséja, Dmitri Tarakhovsky a gálán összegyűlt száz roma hallgatónak az USA-ban való szerteágazó továbbtanulási lehetőségekről és a nagykövetség roma gyakornoki programjáról is beszélt.
Abban minden jelenlévő egyetértett, hogy a legnagyobb meggyőző ereje az életközelből látott személyes példáknak van. Az albán Edlira Majko, a Nyílt Tár­sadalom Alapítvány munkatársa elmondta, hogy a cigány közösségek már belefáradtak a sok romakutatásba, és jobban örülnek a kézzelfogható változásoknak. „A romák helyzetét csak mi, romák tudjuk megváltoztatni, főleg olyanok, akik tanulnak, megfelelő példaképpé válnak, és később tenni tudnak a saját közösségük felemelkedéséért. Albániában a tiranai REF gálán idén már 40 egyetemista vett részt, a számuk növekszik, ami egy ígéret a jövőre nézve” – mondta el Edlira, aki bevallása szerint sokáig pesszimista volt e téren, de épp a tanulmányai során nyílt meg a világ számára, és ez változtatta meg a hozzáállását is.
Pedagógus szülei révén Edlira második generációs értelmiségi, akárcsak Farkas Franciska, huszonéves színésznő is, aki egyben újságíró és – édesanyjához hasonlóan – szociális munkás végzettségű. „Édesanyám miatt tartok itt, tulajdonképpen ő tette meg a nagy ugrást a családunkban. Ő első generációs értelmiségi, aki szó szerint cigánytelepen született, a mélyszegénységből jött, és magától jött rá arra, hogy nincs más út, csak a tanulás. Ő mutatta meg nekem azt, hogy nem elszigetelődni kell, hanem nyitni a világ felé” – mesélte a rendezvényen Farkas Franciska, aki a Viktória – A zürichi expresz című filmjével tavasszal debütált a nagyközönség előtt. Kérdésünkre elmondta, meggyőződése, hogy ha mindig arra törekszünk, hogy másoknál nyitottabbak, elfogadóbbak legyünk, akkor esélyt adunk az egymáshoz való közeledésre. Szívesen bízzák rá kelet-európai roma női sorsok megformálását, s bár nem akar megragadni ezeknél a szerepeknél, több okból is fontosnak tartja őket. Szociális munkásként szerzett tapasztalatait is hasznosítva közelről megismerhet és bemutathat olyan életeket, melyek igen zárt világokhoz tartoznak.
31 éves korára gazdag életutat mondhat magáénak Schuller Csaba mesterszakos, REF-ösztöndíjas szociológushallgató is, akit az motivált, hogy tapasztalatait megosztva buzdíthat más fiatalokat is arra, hogy céljaikat a rájuk váró komoly nehézségek ellenére se adják fel. „Ne hagyjátok beárazni magatokat. Ha ti lesztek a legjobbak, azt nem lehet lenyomni” – magyarázta a roma ösztöndíjasoknak. Csaba Szekszárdon nőtt fel, apja sváb, roma édesanyja pedig állami gondozott volt, aki egyedül nevelte fel két fiát. Csaba a város legtöbb iskoláját megjárta, mire megszerezte asztalos szakmunkás-bizonyítványát, majd szerződéses katonaként tíz évet szolgált a hadseregben, lövészkatonaként Afganisztánban is dolgozott. Ezt követően „más frontvonalra”, szociális munkás, majd szociológia szakra ment az ELTE-re, és ma akadémiai pályában gondolkodik.
„Katonaként úgy szolgáltam a hazámat, hogy senkinek, aki utánam jött, sehol a világon nem kellett szégyenkeznie azért, hogy a Kossuth-címert viselte” – mondja Csaba, aki a katonaságot nem csak egy egészségügyi probléma miatt hagyta el. „Akkoriban kezdődött igazából a cigány identitásom felvállalása is, hiszen akkor már túl voltunk egy olaszliszkai tanárgyilkosságon, és még előtte álltunk a romagyilkosságoknak. A hadsereg a társadalom tükre, borzasztó nagy feszültség volt ott is, hihetetlenül dühösek voltak a bajtársaim. Mi talán ketten voltunk ott romák a századnál, egyre többet konfrontálódtam, vitatkoztam, egyre többször álltam oda cigányként” – mesélte a szociológus, aki később az egyetemen köztársasági ösztöndíjas, kari TDK-nyertes lett, és tudományos folyóiratokban publikál. „A kihívások idején vegyük észre, hogy óriási ajándék, hogy egyetemen vagyunk, ez még nagyon-nagyon kevés romának adatik meg. Ha mi nem szólunk, akkor nem lesz senki, aki helyettük szól” – érzékeltette a rendkívüli felelősség súlyát Csaba, aki szerint a roma–nem roma együttélés ma minden korábbinál problémásabbá vált. Neki sincsenek roma csoporttársai, de azt látja maga körül, hogy minden hátrányos helyzetű fiatalnak, akár roma, akár nem, lényegében ugyanolyan nehéz a kitörés, az egyetem végigcsinálása. A felemelkedésben saját példája alapján is a legmeghatározóbbnak a szociális-kulturális hátteret tartja.
„Soha nem gondolkodtam azon, hogy elhagynám az országot, testvérem Angliában szakács, ő követi a magyar trendeket. Bennem volt egy küldetéstudat, főleg amikor szocmunkára jelentkeztem, meg a seregben is megerősödött bennem egy jó értelemben vett patriotizmus, szeretem a hazámat. Úgy gondoltam, hogy itthon bőven van elég tennivaló. Ma már kacérkodnék a gondolattal, hogy egy PhD-t külföldön megcsináljak, mert látom a magyar felsőoktatás korlátait, de utána mindenképp hazajönnék” – vélekedett felvetésünkre Schuller Csaba.
Szira Judit, a REF igazgatója lapunknak elmondta, hogy 9 évvel ezelőtt hozta létre a Világbank és a Nyílt Társadalom Intézet a Roma Oktatási Alapot, amely 13 kelet-, illetve dél-európai országban működik. Magyarországon idáig mintegy 1500 tehetséges diákot támogattak a diplomaszerzésben, idén 110 ösztöndíjasuk van, az összes országban pedig 15 ezer. Évente hirdetik meg programjukat, melynek keretében ösztöndíjat, tandíjat fizetnek (fejenként 800 euro értékben). A magyarok között idén 80 lány és 30 fiú van, ami ritka, általában a fele-fele arány jellemző. Feltűnően sok idén a jogászhallgató (20), a pedagógushallgató (10), egészségügyben és mérnökképzésben egyaránt 8-an vannak, ebből 3-an a szegedi orvosi egyetemre járnak, pénzügy-számvitel szakra 18-an, és számos más területen is tanulnak, teológia vagy romológia szakon, a Liszt Ferenc Zeneakadémián vagy társadalomtudományi területeken. A többségük ugyan nem középosztálybeli, de a romák átlagos helyzeténél mindenképp jobb helyzetű, zömük elsőgenerációs értelmiségi, és kis részben állami gondozottak is vannak közöttük. Szira Juditék adatai szerint ma a magyarországi roma fiatalok legalább 20 százaléka szerez érettségit, a felsőoktatásba bejutottak arányát közel 1 százalékra becsülik.
A REF-ösztöndíjasok elhelyezkedési arányáról nincsenek adatok, de más országok mérései szerint az esélyeik legalább olyan jók, mint az össztársadalmi mutatók. A diplomás magyar romák külföldre áramlásáról keveset lehet tudni, Szira Judit benyomása szerint ahogy a többségi társadalomból, úgy közülük is könnyebben mennek el azok, akik jól tudnak nyelveket, valóságos kis kolóniáról lehet tudni például Londonban.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek