„Jó lenne, ha kigyúlna a lányok feje fö-lött egy villogó zöld lámpa – amit csak én látok –, és jelezné azt, akinek én bejövök” – mondja a Kényszerszinglik című filmben az egyik fiúszereplő, kifejezve zavartságát, amit az örökké nevetgélő lányok idéztek elő nála a valóságshow legelső ismerkedési szituációjában, egy zajos szórakozóhelyen. A dokumentumfilmben Skrabski Fruzsina rendező a mai fiatalok párkeresési szokásait, ebbéli sikertelenségük okait kutatja. Hat „civil” szereplője, értelmes fiúk és lányok különféle szituációkban próbálnak egymással ismerkedni, barátkozni, majd a végén családos szakemberekkel, Gundel Takács Gábor műsorvezetővel, Almási Kitti pszichológussal és Székely András társadalomkutatóval elemzik a viselkedésüket.
Bár nem ásnak túl mélyre, mégis sok sztereotípiát megingatnak. A film alapján a fiúk komolyabban veszik a lányokat, mint fordítva. „Amikor egyszer megkérdeztem egy lányt, hogy hazavihetem-e, azt válaszolta: Persze, hozzád? Na, ezen én ledöbbentem” – meséli a filmben az egyik szereplő, a 28 éves Karcsi. „Erről volt is egy beszélgetés, hogy egy hosszú távú kapcsolatnak nem válik előnyére, ha túl hamar alakul ki a szexuális kapcsolat. Nem szeretik a fiúk a túl könnyen kapható lányokat, pontosabban nem őket veszik el feleségül. Úgy tűnik, nem igaz, amit sok lány hajlamos gondolni, hogy jobb, ha könnyen odaadja magát, mert különben elmegy a fiú, ez pont fordítva van” – kommentált lapunknak Skrabski Fuzsina rendező.
Egy másik jópofa tanulsága volt a filmnek, hogy a fodrászt és stylistot is bevető gondos előkészületek dacára az első benyomás simán félrevisz, különösen egy szórakozóhelyen, amit egyébként egyik szereplő sem tart ideális terepnek az ismerkedésre. „Az első helyszínen, a buliban volt egy félreértés, a lányok sokat vihogtak, a fiúk túl macsónak mutatták magukat, ami egyébként egy teljesen természetes és valós szituáció volt. Volt egy fiú, aki egy kis viccelődést azonnal a személye elleni támadásként észlelt. Mondta is, hogy normális esetben ő ilyen lányokkal soha többet nem állna szóba, utána meg nagy barátok lettek” – mesélte lapunknak a rendező. A szereplők a másik két ismerkedési szituációt sokkal inkább szerették, és egymás megismerésében is többre jutottak, amikor részt vettek egy teaházi irányított beszélgetésen, valamint a Momentán színtársulat játékos interaktív foglalkozásán. „A fiatalok nagyon nyitottak és természetesek voltak, megpróbálták kihozni magukból a maximumot. Amúgy is volt egy küldetéstudatuk: ők ezt nagyon jó dolognak tartják, hogy valaki gyereket és komoly kapcsolatot szeretne, és ebben segítettek másoknak úgy, hogy nagyon is magukat adták a különböző szituációkban” – teszi hozzá Skrabski Fruzsina. Házasság ugyan nem született a filmből, de barátságok igen.
2014. 09. 26. (XVIII/39)
