hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Shoppingolok, tehát vagyok
A posztmodern világszemlélet előzményei és hatása a 21. századi társadalmakra

2014. 09. 25.
Jean-François Lyotard francia filozófus 1979-ben jelentette meg A posztmodern állapot: jelentés a tudásról (La condition postmoderne: rapport sur le savoir) című könyvét, amelyben azt fejtegeti, hogy a 18. század végétől a modernizmus koráig, vagyis a 20. század első feléig a nyugati gondolkodást meghatározó „nagy elbeszélések” (grands récits) hitelüket vesztették. „Végsőkig leegyszerűsítve: a »posztmodernt« a nagy elbeszélésekkel szembeni bizalmatlanságként határozom meg” – írta könyvében Lyotard. Ez a bizalmatlanság szerinte abból ered, hogy a posztmodern társadalomból hiányoznak mindazon elemek, melyek ezeket az elbeszéléseket korábban működtették: a nagy hősök, a nagy veszélyek, a nagy utazások és maga a „nagy cél”.

A posztmodern hívei szerint a „nagy elbeszélések” – amelyek közé a zsidó–keresztény kinyilatkoztatást is sorolják – alternatívájaként egy olyan sokszínű világ jött létre, amelyben egymásnak alá nem rendelhető elképzelt vagy valós világok szabadon érvé­nyesülhetnek. A posztmodern gondolkodás szerint a metanarratívák tulajdonképpen a fennálló társadalmi rendszer intézményeinek a fenntartását szolgálták: a világban működő politikai, gazdasági és társadalmi rendszerek ideológiai hátteréül – azok metafizikai megalapozásául – szolgáltak. A má­sodik világháború, azon belül a holokauszt, majd a hidegháborúban a nagy ideológiák össze­csapása, a kétpólusú hatalommegoszlás kialakulása végeredményben a modernitás elhalását és egy új gondol­kodás kibontakozását segítették elő. Ez az új világszemlélet a poszt­modern.

A Lyotard által definiált „posztmodern állapot” jellemzői ma már manifeszt módon jelen vannak a fejlett nyugati társadalmakban. Az egyik legfontosabb az Igazság fogalmával szembeni attitűd meg­változása. Ma már a nyugati ember eleve óvatos azokkal szemben, akik azt állítják, hogy ismerik az igazságot. Az igazság ma belső, szubjektív felfogást jelent, nem valami külső, objektíven meghatároz­ható dolgot. Az ausztrál feminista tudós, Dale Spender ezt így fogalmazta meg: „az igazság az, amit kitalálunk, nem az, amit felfedezünk”. Szintén a posztmodernre jellemző, hogy egy-egy hasonló gon­dolat szinte azonnal felüti fejét a popzene világában: egy wales-i rockbanda, a Manic Street Preachers például „Ez az én igazságom, mondd el a tiédet” (This Is My Truth Tell Me Yours, 1998) című albumán népszerűsítette a relativista igazságfogalmat. Ebből máris kiviláglik a posztmodern gondolkodás másik alapállítása: a személyes választás elsődlegessége. A posztmodern cinizmus minden tekintélyt megkérdőjelez: legyen az politikai, jogi-közigazgatási, vallási, vagy az oktatáshoz kapcsolódó – s min­dezekkel szemben a személyes választás előbbre valóságát hangsúlyozza. Ezt az attitűdöt a fogyasztói társadalom csak tovább fokozza: régebben az emberek foglalkozásukkal vagy tetteikkel határozták meg identitásukat, ma leginkább azzal, amit vásárolnak. Barbara Kruger amerikai konceptualista grafikus és fotóművész már 1987-ben így fogalmazta meg ezt: „Shoppingolok, tehát vagyok” (I shop, therefore I am).

A személyes választás elsődlegessége azonban nemcsak a vásárlásban, hanem erkölcsi kérdésekben is megnyilvánul. Az információs társadalom kialakulása előtt a nyugati társadalmakban például a „jó” és a „rossz” kérdésében nagyjából mindenki ugyanazokhoz az alapelvekhez igazodott, függetlenül attól, hogy valamilyen vallás követője volt-e vagy sem. Ma már ez sem érvényes. Ma már mindenki azt tartja jónak, ami neki tetszik, vagy ami neki jólesik: „Hogyan lehetne az rossz, ami jólesik nekem?” Vagy: „Szabályok nem léteznek. Tedd azt, ami jól­esik!” A posztmodern társadalomban senkit nem érdekel, hogy a másikkal mi a helyzet, mindenki idegen. Az emberek totális szabadságot akarnak átélni, de ez egyben totális elveszettséget is jelent számukra. A modern „valósítsd meg önmagad” szólama helyére a „keresd meg, és éld át önmagad” lépett. Minden objektívnek mondott valóság tagadható, és a széttört tükörcserepek törmelékeiből – a dekonstrukció módszerével – tetszőleges új valóság állítható össze. Csak az átélt élvezet a biztos: „az az enyém, amit megeszek”, vagy egy ismert sörreklám szövegét idézve: „A világ annyi, amennyit beletöltesz.” Mindent és mindenkit tolerálni kell, minden gondolatot egyenrangúnak kell tekinteni. Ez alól egyetlen kivétel létezik: ha valaki a saját gondolatát fontosabbnak akarja beállítani, mint a másokét. Ez a gátlástalan tolerancia az „intoleráns tolerancia”.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!