A térségbeli posztkommunista országok történelmi emlékezete között milyen markáns különbségek vannak? Magyarország esetében milyen jellegzetességekről lehet beszélni?
– 1989 után minden posztkommunista országban újraírták a történelmet, és igyekeztek a múltban találni egy korszakot, amely a nemzeti függetlenség „aranykorává” válhatott. A kérdéses országok saját történelmétől függött, hogy ez mely időszak lett. Egyedül a cseheknél lehetett a két háború között egy valóban egységes demokratikus tradícióról beszélni, Horvátországban viszont Franjo Tuđman idejében – az 1990-es években – az 1941 és 1945 közötti usztasa államot tekintették a horvát függetlenség irányába vezető út egyik fő mérföldkövének.
Ezek az „újfajta történelemértelmezések” tipikusak az összes posztszocialista országban. A magyar állam esetében az a különleges, hogy éppen most kerül sor a történelem radikális újraértelmezésére, amikor már régen nincs arra szükség, hogy leszámoljanak a régi, szocialista történelmi képpel, és külső fenyegetettség sincsen, amely más esetekben nacionalista összefogáshoz vezet egy adott állam esetében. Ehhez köze van az Európai Unión belüli válságnak is, annak ellenére, hogy abból közvetlenül nem lehet levezetni a magyar történéseket.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
2014. 04. 25. (XVIII/17)
