„Annak, hogy a Krím félsziget Hruscsov döntése nyomán 1954-ben Ukrajnához került, csupán szimbolikus jelentősége volt. A Szovjetunió szétesését követően azonban Moszkva az egykori tagköztársasági határokat tényleges határnak ismerte el” – utalt az elmúlt napokban egyre élesedő konfliktus történelmi előzményeire Rácz András külügyi szakértő, megjegyezve, hogy az 1994-es Budapesti Memorandum aláírásával Oroszország is elkötelezte magát Ukrajna határainak, területi integritásának és szuverenitásának tiszteletben tartása mellett. Ezenkívül Obamának és Merkelnek is megígérte Putyin, hogy tiszteletben tartja Ukrajna területi integritását. A szakértő szerint mindez azt jelenti, hogy a krími beavatkozást az Oroszország által vállalt kötelezettségek „brutális megsértéseként”, valamint az összes nemzetközi jogi norma és elv figyelmen kívül hagyásaként lehet értelmezni.
Szerinte a Nyugat kezében vannak hatékony diplomáciai nyomásgyakorlási eszközök, mint például a nagykövetek hazarendelése vagy a G8 lemondása – sőt, szóba kerülhetnek a beutazási szankciók, vagy az orosz elit nyugati bankszámláinak befagyasztása is. A legfőbb fegyelmező erő azonban az lehet, hogy „a befektetők nem szeretik a háborút”. A rubel már így is történelmi mélypontra süllyedt, az orosz tőzsdei cégek értéke pedig csaknem 70 milliárd dollárral csökkent.
Rácz András ugyanakkor úgy véli, az oroszoknak lehet némi igazuk abban, hogy Janukovicsot nem az ukrán alkotmánynak megfelelően váltották le: „nem teljesen téves az az orosz értelmezés, hogy az utcai csőcselék erőszakkal, illegitim módon megdöntött egy legitim elnököt”. A szélsőségek hatalomra jutása miatti aggodalmak sem alaptalanok: Kijev még füstölt, de az új ukrán parlament már a nyelvtörvény szigorításáról tárgyalt – bár a módosítást az ideiglenes elnök nem írja alá. „Azt még korai lenne megmondani, hogy a szélsőségeseket moderálja-e majd a hatalom, mindenesetre most úgy tűnik, hogy nem a szakpolitikával vannak elfoglalva” – jegyezte meg a szakértő.
Az ország szétszakadását Rácz András azért nem tartja valószínűnek, mert az ukrán elit – a politikusok, az oligarchák, a fegyveres erők vezetői – ebben nem érdekeltek. „Egy kelet-ukrán oligarchának, mondjuk Rinat Ahmetovnak miért lenne jó Oroszországhoz csatlakozni? Az erőszakosságban és vagyoni helyzetben is dominánsabb orosz oligarchák árnyékában vélhetően hamar relativizálódna a szerepe” – fogalmazott Rácz András.
„Az oroszoknak nem önmagában fontos a Krím – az ott élő oroszok, a félsziget stratégiai helyzete vagy a haditengerészeti bázis miatt –, inkább egy kiváló nyomásgyakorlási eszközt jelent, amellyel Moszkva hatékonyan befolyásolhatja az ukrán belpolitikai válság végkimenetelét” – vélekedett a Hetek megkeresésére Póti László, a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa. Szerinte az Ukrajnában lezajlott események az orosz politika teljes kudarcát bizonyították: elérték, hogy Kijev ne írja alá az EU-val a társulási és szabadkereskedelmi szerződést, és felkínálták az olcsó gázhoz és kölcsönhöz való hozzáférést, ugyanakkor nem számoltak a társadalmi reakcióval, és azzal, hogy annak a vezetői garnitúrának, amellyel megegyeztek, mennie kell. „Az oroszok ebből a helyzetből próbálják megtalálni a kiutat, és a rendelkezésre álló eszközök közül Putyin láthatóan a legkeményebbet alkalmazza: a délszláv háborúkat leszámítva a bipoláris rendszer megbukása utáni időszakban példa nélküli, hogy Európában reguláris hadseregek bevetése kerüljön szóba” – magyarázta a szakértő.
Ami az ukrán belpolitikát illeti, Póti László úgy véli, akár pozitív eredményként is el lehetne könyvelni, hogy az elitellenes népi lázadás eredményeként az utcán lévő aktivisták soraiból többen bent vannak az új átmeneti kormány struktúráiban: majdanos aktivistákat neveztek ki az elszámoltatási bizottság, illetve a nemzetbiztonsági bizottság élére is. „Ez jelentheti azt is, hogy a korrupt ukrán elitet valami civil kontroll alá tudják vonni. Ugyanakkor lehetetlen nem látni ennek a negatív olvasatát: a félelmetes ideológia mentén szerveződött Jobboldali Szektor a hatalom közelébe került, vezetőjük, Dmitro Jaros már be is jelentkezett az erőszakszervezetek irányítójának pozíciójába” – folytatta a szakértő.
Úgy véli, nem valószínű, hogy Ukrajna szétszakad – amennyiben a felek racionálisan viselkednek. A putyini álomhoz ugyanis egész Ukrajnára szükség van: az országot „vissza akarják csalogatni” az eurázsiai integrációba. Ezért vélhetően még a Krímet sem fogják „elszakítani”, Moszkva inkább arra játszik, hogy a régió egy népszavazással még inkább függetlenítse magát Kijevtől: jogilag ne szakadjanak el, de az oroszok befolyása – az olcsó energiával és pénzügyi támogatással párhuzamosan – erősödjön.
Székely Árpád, egykori moszkvai magyar nagykövet szerint a krími helyzetet Putyin a nyomásgyakorlás mellett egyfajta lakmuszpapírként is használja: teszteli, hogy meddig tud elmenni a Nyugattal szemben. „Putyint már eddig is meglehetősen démonizálták a nyugati sajtóban, ezért nem gondolom, hogy különösebben érdekelné, hogy mit gondolnak róla. Ráadásul van benne – és az oroszokban általában – egy erős fóbia a NATO-val szemben: az ő értelmezésük szerint az atlanti szövetség többször is megszegte azt az ígéretét, hogy egy határon túl nem terjeszkedik kelet felé” – magyarázta a volt diplomata. Hozzátette: ebből is következik, hogy Moszkva meg kívánja előzni, hogy bárki betegye a lábát a destabilizálódott Ukrajnába azzal a „felkiáltással”, hogy stabilizáljon. A számításuk reális: ha ők lesznek az elsők, akik ezt a szerepet betöltik, akkor más nem fogja ezt megkísérelni. Vagyis azért léptek, hogy más ne lépjen.
Egyes magyarázatok szerint Ukrajna helyzete párhuzamba állítható az egykori Jugoszlávia szétesésével: a soknemzetiségű országot addig lehetett összetartani, amíg viszonylagos jólét volt, és nem ütötte fel a fejét a nacionalizmus. Székely Árpád szerint az összehasonlítás nem állja meg a helyét, ugyanis Ukrajnában nem hangsúlyos a kisebbségi kérdés, Moszkva részéről az ukrajnai oroszok megvédése inkább csak ürügyül szolgál. Ráadásul Putyinnak nem feltétlenül érdeke az ország szétszakítása, elegendő, ha a keleti – orosz többségű – országrészeket egy népszavazással eltávolítja Kijevtől és magához köti.
„Nem szabad elfelejteni az ügy orosz belpolitikai vonzatát sem: ott is növekednek a gazdasági problémák, amelyekről Putyin igyekezhet elterelni a figyelmet. Az orosz sovinizmusnak, nacionalizmusnak mindig is volt táptalaja, és egy ilyen akció növelheti a népszerűségét” – fogalmazott Székely Árpád.
Ukrajna vonatkozásában hangsúlyozta: az országnak elsősorban az a problémája, hogy mindenkori irányítói az elmúlt húsz évben valamennyien korruptak voltak. Ez váltotta ki az elégedetlenségi hullámot, amelyen „felkapaszkodtak” a szélsőségesek. „Ukrajna nem engedheti meg magának, hogy ezek a szereplők hosszú távon kormányzati pozícióba kerüljenek. Az ország a gazdasági csőd szélén áll, bárhonnan is remélnek pénzt, a szélsőségesek sem Moszkva, sem az IMF, sem az EU számára nem elfogadható partnerek” – fogalmazott. Székely Árpád megjegyezte: az EU ebben az ügyben is béna kacsának bizonyult.
Kiss Álmos Péter katonai szakértő szerint Moszkva lépésének van egy egyértelmű katonapolitikai realitása is. Egy 2042-ig szóló szerződés értelmében ugyanis Szevasztopolban található az orosz Fekete-tengeri Flotta legjelentősebb bázisa. „Miután Ukrajna politikai helyzete kiszámíthatatlanná vált, ennek a bázisnak a biztonságát az orosz fél nem tudja szavatolni a Krím birtoklása nélkül” – fogalmazott a szakértő, aki szerint jelentős szempont a félsziget orosz nemzetiségű lakosságának biztonsága, illetve Moszkva birodalmi ambíciói is.
„Ukrajna szó szerint azt jelenti, hogy határvidék. Az elnevezésből meg lehet érteni a térség történelmét: ez a vidék mindig is a Kelet és a Nyugat ütközőzónája volt. Most Oroszország szeretné visszaszerezni. Ha ez sikerülne, az óriási belpolitikai fegyvertény lenne Putyin számára, aki ezt könnyen kommunikálhatná úgy, hogy elkezdtük visszaállítani a világot olyannak, amilyennek lennie kellene” – magyarázta a szakértő. Hozzátette: eközben Putyin kifelé azt is éreztetheti, hogy ha a Nyugat megtehette, hogy beavatkozik a délszláv válságban, vagy Afganisztánban, Líbiában, akkor Moszkva miért ne tehetné meg, hogy egy közvetlenül őt érintő ügyben beavatkozik. Kiss Álmos Péter úgy véli, jelenleg minden kártya az oroszok kezében van.
Krím, Jeruzsálem és Kossuth reményei
2014. 03. 07. (XVIII/10)
