Belgiumban a jövőben, ha egy gyermek vagy fiatal úgy ítéli meg, hogy gyógyíthatatlan betegsége miatt elviselhetetlenek a szenvedései, akkor kérheti, hogy életének vessenek véget. Ehhez szükség lesz a szülők, a kezelő- és független orvosok és egy pszichológus beleegyezésére. Az alapvető döntési jogot a jogszabály ugyanakkor a gyermekek kezébe helyezi.
Az erről szóló törvényt számos közéleti személyiség, civil szervezet és egyház tiltakozása ellenére kétnapos vita után fogadták el 86 igen és 44 nem szavazattal, 12 képviselő tartózkodott. A törvény akkor lép hatályba, ha Fülöp király is aláírja. Bár e lépés szinte biztosnak tekinthető, többek között egy online petíció is elindult ennek megakadályozása érdekében. A kezdeményező, Gudrun Kugler keresztény jogvédő 200 ezer aláírást kíván eljuttatni a királyhoz, ennek jóval több, mint fele gyűlt össze alig egy hét alatt. A petíció alátámasztásául szolgáló dokumentumban szerepel, hogy a belga gyermekorvosok szerint a jogszabályra egészségügyi szempontból nem volt szükség, mivel a „gyermekek palliatív ellátását végző csoportok tökéletesen képesek a fájdalom teljes csillapítására, mind a kórházakban, mind otthon”. Ezt egyébként az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is kimondta már évtizedekkel ezelőtt: „a modern palliatív kezelés megjelenésével szükségtelenné vált az önkéntes eutanázia törvényesítése”. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének számos tagja szintén aláírt egy deklarációt, amely szerint ez a törvény „Belgium legsérülékenyebb gyermekeit” árulja el, és azt „az elfogadhatatlan hiedelmet népszerűsíti, miszerint egy élet lehet élethez nem méltó, ami a civilizált társadalom valódi alapjait kérdőjelezi meg”.
A parlamentben a centrumpártok képviselőit is sokkolta a terv. Egyebek mellett azt is kritizálták, hogy minden gyermeket, nullától 18 éves korig ugyanabba a kategóriába soroltak. Az életkor korlátozásának hiányát azzal indokolták meg az előterjesztők, hogy minden egyes esetet külön fognak vizsgálni a szakértők, ezért erre nincs szükség. A törvény előterjesztője, Jean-Jacques De Gucht szerint egy 17 évesnek ugyanúgy joga van dönteni sorsáról, mint egy nagykorúnak. Arra a kérdésre, amelyet szintén egy ellenző képviselő tett fel, valószínűleg ő sem tudja a választ: mi a helyzet akkor, ha a szülők egyike támogatja a gyermek elképzelését, a másik pedig nem?
Németország szerint a lépéssel Belgium elbúcsúzott „Európa közös humanitárius értékeitől” – fejezte ki egyet nem értését Eugen Brysch, a Német Betegvédelmi Alapítvány elnöke is. Az új törvény ellen egy kanadai család videoüzenetben tiltakozott, amelyet Fülöp királynak címeztek. A hírrel a CNN is foglalkozott, és a család egy egész mozgalmat indított el az aláírás megakadályozása érdekében.
Az eutanáziával kapcsolatos liberalizációs folyamat 2002-ben kezdődött meg az országban, amikor Hollandia után másodikként elfogadták a felnőttek számára aktív eutanáziát megengedő törvényt. Az ellenzők több olyan, visszásnak tűnő gyakorlatról is említést tettek, amely mind Hollandiában, mind Belgiumban egyre inkább elterjedőben van. A 2002-es törvény tette lehetővé például, hogy egy 44 éves belga transzszexuális férfi életének „elviselhetetlen mentális fájdalmak”-ra hivatkozva véget vessenek. A férfi negyvenkét évig nőként élt, és Nancynek hívták. Családja nem fogadta el, sőt, anyja tudtára adta, hogy fiút szeretett volna. Ezt követően felismerte, hogy férfiként jobban érezné magát, és több lépésben átoperáltatta magát. Az eredménnyel nem volt elégedett, saját magától is undorodott. Ez vezetett végül ahhoz, hogy 2013. szeptember végén véget vetettek életének. Orvosa, Wim Distelmans egyébként rákspecialista és a palliatív ellátások professzora, aki emellett az aktív eutanázia élharcosa. Distelmans szerint betege „gyógyíthatatlan helyzetben” volt, és „elviselhetetlen fájdalmak” kínozták, ezért döntöttek úgy, hogy segítenek rajta. Distelmans alig néhány hónappal korábban is a címlapokra került, amikor egy negyvenöt éves siket ikerpár halálában működött közre, akiket az a veszély fenyegetett, hogy megvakulnak.
Az Ärztezeitung információi szerint 2012-ben 1432 ember halt meg aktív eutanázia következtében, ami 26 százalékkal több, mint 2011-ben. Az érintettek negyede volt rákbeteg.
A belga parlament legújabb döntésének megerősítése szinte borítékolható. Amennyiben Fülöp király mégis másként dönt, az biztosan nagy vitákat fog kiváltani. Ugyanakkor nagybátyja, I. Baldvin király már megtette ezt egyszer: 1990-ben nemet mondott az abortusz liberalizációját előmozdító törvényre. (T. R.)
Fogalomtár
Eutanázia Magyarországtól Svájcig
2014. 02. 21. (XVIII/8)
