„Csontváry legenda, olyan mítosz, akinek képeiért rendkívüli összeget hajlandók megfizetni azok, akik ezt megtehetik. Nem véletlenül tartotta Csontváry-kép az előző rekordot is. (2006-ban 230 millió forintért kelt el a Szerelmesek találkozása című festmény – a szerk.) Ráadásul a festő rövid alkotói ciklusában viszonylag kevés képet készített, és ezek közül nagyon ritkán bukkan fel árverésen bármelyik is – az elmúlt évtizedekben mindössze négy-öt kép –, különösen ilyen jelentős alkotás, mint a Traui tájkép. Mi több, a kép tökéletes állapotban maradt fenn, egész a mai napig, még restaurálni sem kellett” – mondja Virág Judit, aki tizenöt éve vezeti a nevét viselő budapesti galériát.
A kép igazi különlegesség: a létezése közel száz éve ismert, de még reprodukciót vagy fotót sem látott róla senki – természetesen a tulajdonosokat leszámítva. „Egy verőfényes júniusi délután egy úr telefonált a galériába, mondván, évtizedek óta családi tulajdonukban van egy Csontváry-festmény, amit most szeretnének eladni. Érdeklődésünkre elmondta, hogy ismert monográfiákban ugyan nem szerepel a festmény, de a kép közvetlenül a Kosztka családból került a tulajdonukba. A festmény megpillantása villámcsapásszerű volt. Az a ritka, kivételes pillanat, amikor még különösebb információk nélkül, de kétséget kizáróan tudjuk, hogy egy fantasztikus és hiteles alkotást tartunk a kezünkben” – emlékszik vissza Virág Judit a képpel való első találkozásra az árverésre készült katalógusban.
Természetesen a művet alaposan megvizsgálták, s egyértelműen megállapították, hogy Csontváry 1900 körül festett mediterrán látképeinek egyikéről van szó. De vajon melyik helyszínt örökítette meg a művész? A kép jobb oldalán látható felnyitható híd alapján a megfejtés a dalmáciai Trau, mai nevén Trogir városa. Csontváry halála óta összesen tizenöt képe került elő az ebben a korszakában készült olasz és dalmát tájképekből. A kutatók az életmű rekonstruálása során a korabeli katalógusok adataiból megállapították, hogy öt kép készülhetett 1899 és 1900 között Trauban, de ebből csak négy volt ismert.
2012. 12. 21. (XVI/51)
