hetilap

„Az OÉTI-ajánlásokat csak a gazdag önkormányzatok tudják magukévá tenni. Olyan alacsony ugyanis a fejkvóta, amit az adott önkormányzatnak ki kell egészítenie a halmozottan hát­rányos helyzetű gyerekek tömege számára, mert ebből nem lehet napi háromszori étkezést biztosítani. Kis­tér­sé­gek­ről, több százezer gyerekről van szó. 2009/2010-ben ez napi 170-200 forintra jött ki, ebből nem lehet a vitamin- és fehérjeszükségletet semennyire kielégíteni. Alapítványunk először élelmiszercsomagokat osztott az iskolákban, azután tértünk át arra, hogy ezeknek a családoknak megteremtsük otthon a miniháztájit, hogy zöldséget tudjanak termeszteni és barom­fit tartani, hogy legalább tojás jusson a gyerekeknek – tehát amit az iskolában nem tud megkapni, azt megkapja otthon. Eddig 30 ezer családnak segítettünk ezt megvalósítani. Az ország legszegényebb kistelepülésein van a legtöbb rászoruló gyerek, de ezekben a falvakban lehet csinálni miniháztájit, szociális szövetkezetet, az iskoláknak, óvodáknak közös kiskertet, ahol a gyerekek megtanulják az alapismereteket is. 2010 őszén megszüntettük a jogi korlátait annak, hogy a helyi termékek szabadon értékesíthetők lehessenek. Ez az egyet­len megoldás, a helyi önfenntartás, ezt kell fejleszteni minden lehetséges módon, így némi jövedelemhez juthatnak a szülők is.”