hetilap

A hazai erdőkből eltulajdonított fa mennyisége szakemberek szerint meghaladja az
évi százezer köbmétert, a kár pedig a felújítás költségével együtt évi több
százmillió forintra rúg. Az idei fűtési szezon még csak most indul, de az
erdészek előre rettegnek, mert az emelkedő gázárak miatt máris óriási az igény a
tűzifára, ami leginkább a tolvajok üzletmenetét növeli. Ráadásul az eddig
Romániából érkezett olcsó fa importja is leállt, mert az ottani gázszolgáltatók
harmincöt százalékkal emelték a gáz árát, ami azonnal jelentkezett a faárakban
is.

Az erdészet emberei rendszerint már csak a tuskókat és a fák hűlt helyét
találják meg a korábbi erdőrészek helyén. Annak ellenére, hogy az erdészek
többsége szinte egész napját az erdőben éli, nincs hathatós eszköz a kezükben a
lopások megakadályozására. A tolvajokat ugyanis csak az erdőben kérhetik számon,
amikor a tetten ért menekülő kilép a rengetegből, megszűnik a jogosítványunk –
mondja Dézsi Ferenc. A DALERD (Dél-alföldi Erdészeti Zrt.) dobozi
kerületvezetője szerint a békési falu körül sok száz hektár erdő terül el, így a
falopás, az orvvadászat „össznépi” sportnak számított korábban is.

A fiatal kerületvezetővel éppen egy, a falu határában történt illegális
kitermelés helyszínére tartunk, ami a környéken egyelőre kuriózumnak számít.
„Ekkora volumenű irtásról csak az észak-magyarországi kollégáktól hallottunk
eddig, de úgy látszik, ott már fogy a fa, most itt is számolnunk kell az ipari
méretű falopással” – állapítja meg az erdész. Másfél hektáron döntötték ki az
erdőt két fűrésszel két nap alatt, ami közel négyszáz köbméter kocsányos tölgy
végfelhasználását jelenti idő előtt. Az erdőt csak tervszerűen lehet
hasznosítani, a végfelhasználás fafajtánként változik, húsz és harminc év
közötti időszakban kell a tenyészidőt megállapítani. Szigorú tervgazdálkodás
folyik, ezért az erdőt pótolni kell, még ha illegálisan termelik ki, akkor is.


A „feketevágás” a dobozi esetben is egy jól bevált forgatókönyv alapján zajlott.
A magánosítás során nevesítették az erdők egy részét, az új tulajdonos azonban
hamar megunja az erdővel való bíbelődést, sőt sok esetben a falopásokat, ezért
túlad az erdőn. Az illegális kitermelők ezt figyelik, ha az erdő nincs nagyon
szem előtt, gyorsan megveszik, persze nem a saját nevükre, hanem egy nincstelen
„strómanéra”. Az erdőt kidöntik, a bírságot nincs kin behajtani, az
erdő­felügyelők pedig nem tudnak érvényt szerezni a bírságuknak. Marad a
közpénzből való erdő-visszatelepítés, mivel a cél az összes erdőterület
megtartása. Az iparszerű erdőirtók által törvénytelenül kitermelt famennyiség a
szakemberek szerint meghaladja a százezer köbmétert, a kár pedig a felújítás
költségével együtt több százmillió forint.

Az erdészek szerint a hideggel együtt jön elő az erdészek gondja is, mert a
fűtetlen házakban bizony már meglehetősen kellemetlen az élet. Ha nincs mit a
kályhába rakni és pénz sincs a meleget adó tűzifára, mindenképpen kell valami
megoldást találni – mondja a fatolvajok réme. Ilyenkor október közepe-vége táján
sok helyütt előkerül a kiskocsi, benne a kézifűrésszel, és az emberek beszerző
körútra indulnak. Egy-egy ilyen – akár egész télen át tartó – egyéni akció is
sok kárt tud okozni, hát még ha szervezetten, netán továbbértékesítés céljából
tarolják le az erdőt – állítja Dézsi Ferenc, hozzátéve: ha azonban adunk
lehetőséget a tisztességes fabeszerzésre, akkor a fázós népek élnek vele.
Pályája elején ő azt is megcsinálta, hogy kivágatta a falu alatti jócskán
megritkított erdőt, és addig folytatta az ellenőrző sétákat, míg valamennyi
„szállítóval” egyezséget nem kötött: a kitermelések során méltányos összegért
gyűjthetnek, de csak ágfát. Ha végképp nem sikerül megakadályozni a lopást,
marad a feljelentés, vagyis az elkövetés értékének megfelelően szabálysértés
miatti eljárás indul a tolvaj ellen, ha pedig nagyobb értékről van szó, akkor
bűncselekmény miatt indul nyomozás.

Mióta a derékmagasságban kivágott fákat is visszavágatják, az erdészek azonnal
észreveszik, ha egy új fa kerül kidöntésre. A tolvajok azért derékmagasságban
fűrészelik a törzseket, mert ott sokkal puhább, ők meg nemigen akarnak
fölöslegesen erőlködni. Ráadásul szálában könnyebben viszik el a fát speciálisan
átalakított kerékpárjaikon – meséli a dobozi szokásokat az erdész, és hogy az
élet is illusztrálja a történetet, a ködös erdei úton jól megpakolt biciklit tol
felénk az egyik helybéli. „Kell a fa, nincs mese, meg­fagyunk a télen – mondja a
hatóság karmaiban vergődve emberünk. És halkan jegyzi meg: – A múlt rendszerben
nem volt enyém meg tiéd, minden közös volt, az erdő, a mező, így nehéz
megszokni, hogy most azért büntetnek, mert ott szedegetem a fát, ahol még az
apám mutatta.”

Fapanama Halason

Mintegy félszáz vádlottal zajlik az illegális fakitermelések miatt indított
elsõ – és ilyen módon precedens értékû – per Kiskunhalason. Mint arról korábban
lapunk beszámolt (Dõl
a fa. Hetek, 2006. december 07.), az illegális fakitermelõk 2006-ban
Bács-Kiskunban 250 hektáron vágták ki engedély nélkül az erdõket.

A gyenge jogszabályi háttér miatt ez mindössze szabálysértésnek minõsül,
ráadásul a kiszabott többmilliós bírságokat sem lehetett behajtani az elkövetõk
által „beiktatott” bukóembe­reken. A százmilliós üzletnek bizonyuló ipari méretû
fairtásnak az vetett véget, hogy a helyi rendõrkapitányság nyomozói
természetkárosítás miatt indítottak eljárást feltételezett háttéremberek ellen,
és három személyt elõzetes letartóztatásba is he­lyeztek. Az ügyészség végül 51
személyt vádolt meg az ügyben. Emiatt egyes tárgyalási napokat nem tudnak a
kiskunhalasi bíróság tárgyalótermében megtartani – ehhez külön helyiséget kell
bérelni.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek